16

És íme itt is az utolsó rész. Nos lehet valaki szerint összecsapott lett, de valahogy nem tudok vele mit kezdeni. Én úgy gondolom, hogy mindent leírtam amit akartam, és ha akarnám akkor sem tudnék kihozni belőle többet és jobbat. Ha valakit csalódás ért, sajnálom. Én személy szerint örülök, hogy ennyi rész meglett :D de pánikra semmi ok, ugyanis holnap érkezik az új törim, ami szerencsére nem lett ilyen beteg hangvételű xD

~ Liam Payne ~

Talán tényleg van benne valami igazság, hogy a szerelem szívás. Csak ebben az a vicc, hogy életembe most éreztem azt, hogy úgy Isten igazából tényleg szerelmes vagyok egy lányba. Poén az egész mivel szinte alig ismerjük egymást, de mégis. Számomra olyan mint ezer éve ismerném. Amúgy is azt mondják, hogy már pedig létezik szerelem első látásra. Hát ez rám most pont igaz. Szerintem én már akkor bele szerettem Connieba mikor megláttam az apám oldalán. Nem vallottam be magamnak, de a szívemnek már akkor is kellett.
Mikor Louis azt kérdezte tőlem, hogy hogyan bírom ki azt, hogy Bethany más fiúval jár és mást szeret, nem tudtam neki igazi választ adni. Most már tudom, hogy miért csak hablatyoltam neki. A válasz egyszerű. Azért nem tudtam Lounak pontos választ adni, mivel nem voltam szerelmes Bethanyba.
Nem vagyok, nem leszek és nem is voltam.
Csak egyszerűen rajongtam érte. Tetszett mivel az összes többi srácnak is tetszett és úgy gondoltam, hogy milyen menő lenne ha én lennék az a srác akivel összejönne.  Szerelmet soha nem éreztem iránta, csak bemeséltem magamnak, hogy szerelmes vagyok belé. Kellett mert a többi fiúnak is kellett. Rajongtam érte és nem is figyeltem az érzéseimre.
Most ha Louis megkérdezné tőlem ugyan azt a kérdést mint akkor, csak Connie nevével, tudnák rá komoly választ adni. És, hogy mi lenne az? Kibaszottul fáj, hogy Conniet mással látom! Még hozzá az a valaki a saját apám. Felfogjátok ti ezt? Féltékeny vagyok a saját apámra. Ha nem rólam lenne a szó azt mondanám erre a szituációra, hogy undorító. De így, hogy én vagyok az érintett, fáj.
Fáj az, hogy akár mikor próbálok Conniera nézni Ő kerüli a pillantásom. Fáj, hogy mikor az apám otthon van, akkor állandóan együtt vannak. Gondolom azért mert Connie így próbálja a tudtomra adni, hogy igenis szereti az apámat, és hogy lépjek túl.
De mégis, hogy lépjek túl azok után ami közöttünk történt? Csókolóztunk és hiába próbálja magának bemesélni azt, hogy semmit nem jelentett a számára én tudom, hogy hazudik. Hazudik, mivel visszacsókolt! Ha nem csókolt volna vissza akkor nem jelentenék neki semmit. Azonban nem ez történt. Élvezte és tovább is élvezte volna, ha nem jutott volna az eszébe az apám, meg a korkülönbség.
Mégis kit érdekel a kor? Az csak egy szám! Engem abszolút nem érdekel, hogy négy évvel idősebb tőlem. Merem azt mondani, hogy vagyok olyan fejlett mint egy huszonkét éves. Sőt szerintem még egy harminc évesnél is eszesebb vagyok. Akkor meg mi ebben a probléma?
Az apám!
Igen, az apám miatt nem lehet életem szerelmével mert az a helyzet, hogy az Ő barátnője az a lány akit szeretek. Kettőnk közül tuti hogy én vagyok az aki igazán szereti Conniet. Hisz neki csak a dugásra kell! Én pedig szerelemből akarok vele lenni, nem pedig élvezetből. Mellettem igazán boldog lenne még akkor is ha csak tizennyolc vagyok.
Utálom magamat amiért nem harcolok Érte. Inkább megyek Bethanyval randizni amihez semmi kedvem nincs, mint hogy Conniet próbálja észhez téríteni. Rá kell jönnie arra, hogy igenis én vagyok az a srác akire szüksége van. Be kell magának vallania, hogy szeret engem!

                        

Péntek este van. Az órám pontosan este hét órát mutat. Negyed óra múlva Bethanyval kellene találkoznom a suli előtt, hogy aztán onnan tudjunk elmenni a mozihoz. Ő választja a filmet mivel úgy gondolom, hogy ez a normális. Azt hiszi, hogyha vége a filmnek rögtön haza viszem, de nem ez a tervem. Úgy gondolom, hogy elviszem valahova kajálni is és akkor még több időt tölthetek el vele. Louis tanácsolta, ugyanis lehet amíg Bethhel vagyok újra vissza kapom az érzéseimet iránta. A barátom szerint Bethany a gyógyír most a szívemre. Állítja, hogy amint kettesben leszünk Conniet rögtön elfelejtem.  Nem vagyok ebben nagyon biztos. Eleve ehhez a randihoz még mindig nincs kedvem. Csakis Louis miatt hívtam el Bethet randizni ugyanis a haverom mikor megtudta, hogy az állapotom súlyosodott, - vagyis totál bele estem Connieba, - úgy döntött, hogy kezelésbe veszi a dolgokat, mielőtt én még nagyobb hülyeséget követek el. Louis szerint már a csókkal is hatalmas hibát követtem el. Szóval meg sem fordulhat a fejemben, hogy esetleg Conniek elmondjam azt, hogy szeretem. A lány nem tudhatja meg.
És most kényszer randira kényszerülök, azzal a lánnyal aki pár hónapja még szerettem, - vagy nem. Nem szerettem Bethanyt és kész! Csakis azért viszem el őt most randizni, hogy kiverjem Conniet a gondolataimból mivel muszáj ezt tennem. Ő nem szeret viszont, és eszében sincs miattam szakítani az apámmal.

Még öt perc eltelt. Nagy sóhaj kíséretében megfogom a kabátomat és hanyagul a derekamra kötöm. Hajam a szokásosnál még zselésebb, ugyanis idegességemben azzal játszadoztam, hogy minél feljebb zseléztem az ég felé, majd a végén összekócoltam. Nem éreztem magam kényelmesen a bőrömben. Bethany előtt meg kell játszanom magam. Nekem pedig ez még nem annyira megy. Connie előtt olyan természetes volt minden. Őt az sem zavarta ha a szemüvegemet viseltem. Elfogadott olyannak amilyen valójában vagyok.
A szobám ajtaját becsukom magam mögött és csigalassúságú tempóban megyek le a lépcsőn. Éppen, hogy csak leérek mikor hirtelen valaki a mellkasomnak ütközik.
Connie az. Hatalmas szemeivel csodálkozva néz a szemeim közé. Szájából egy kanál lóg ki amivel a kezében tartott joghurtját majszolta mielőtt nekem ütközött volna. Meghökken mikor tudatosul bennem, hogy még mindig a mellkasomhoz ér. Ajka mellett egy kis maszat éktelenkedik. Jobb kezem önálló életre kel és a következő pillanatban megszabadítom a joghurt maradványtól. Az érintésemtől megremeg ami büszkeséggel tölt el. Lehet, hogy titkon mégis csak érez irántam valamit.
Vagy nem. Ugyanis mikor észre vette, hogy milyen közel is van még mindig hozzám, hátrálni kezd. Erről ennyit. Kezdem azt hinni, hogy tényleg komolyan gondolta mikor azt mondta, hogy szereti az apámat.
- Randizni megyek Bethanyval - közlöm vele bunkón és az arckifejezését nézem. A szemei pár pillanatra megrebbennek, de utána semmi említésre méltó dolog nem történik. Helyette kiveszi szájából a kanalat és a joghurtját kezdi kevergetni olyan nem törődöm stílussal. - Téged ez nem zavar? Komolyan ennyire semmit nem jelentek a számodra Con? - magam sem értem, hogy miért vágom ezt a fejéhez. Talán abban reménykedem, hogy végül be fogja vallani, hogy igenis szeret.
- De Liam zavar! Nagyon is zavar, hogy Őt viszed randizni. Azonban nem tudok ellene mit csinálni. - mered rám és földbe gyökerezik a lábam. Ez kezdetnek megteszi. Vajon így próbálja a tudtomra adni, hogy mit is érez irántam? Hát akkor nagyon rosszul csinálja.
Megindulok felé és mikor kellő közelségbe érek megszorítom a kezét.
- Csak egy szavadba kerül és nem megyek sehova. Mond azt, hogy szeretsz és a Tiéd vagyok! - meg akarom őt csókolni. A karjaimba akarom zárni és soha többé nem elengedni. Fejemmel elkezdek közelíteni felém, de kezeit a vállamra teszi és megállít.
- Nem mondhatom - csóválja meg a fejét. - Egyszerűen nem vagyok hozzád való. Liam mikor beszéltünk arról, hogy az apád ribancnak vagy kurvának hív az azért van mert megvan rá az oka ugyanis tényleg az vagyok! - nem értem, hogy mit beszél. Unom már ezt a ribanc témát. Connie nem az és kész.
- Tessék? - kérdezem értetlenül. Ő csak lehajtsa a fejét, majd sóhajt egyet és úgy néz ismét vissza rám.
- Nem szeretem az apádat és soha nem is szerettem, de nincs más választásom. Nincs pénz és ezáltal a tandíjamat sem tudom fizetni, kis híján kitettek a suliból mikor jött Donna és az ő hatalmas ötlete. Elvitt egy helyre ahol megismertem a papádat. Alkut kínált. Ha oda adom neki a testem akkor Ő elintézi azt, hogy többé semmilyen anyagi gondom ne legyen. Amíg kielégítem addig Ő rendes velem. De ha ellent merek szegülni akkor képes bántalmazni - mintha hideg vízzel öntenének le. Az apám titkon csajokat futtat pénzért? És ha nem úgy viselkednek ahogy Ő akarja agyonveri őket? Connie az apám pénzéért van vele? Akkor tényleg csak a pénz érdekli. Mégis csak azért volt velem olyan kedves mert félt az apámtól, ugyanis ha valamit rosszul csinál akkor az apám kidobja Őt és nem kap több pénzt!
- Szóval mégis csak igaz, hogy az apám miatt voltál jó fej velem - horkanok fel gúnyosan és elengedem a kezét. Tisztes távolságba megyek tőle tekintetemből pedig csak úgy sugárzik a méreg. - Szólhattál volna, hogy ne csináljak magamból hülyét!
- Azért voltam veled jó fej, mert tényleg megkedveltelek. De mikor úgy éreztem, hogy kezd nagyon komollyá válni a dolog megfogadtam azt, hogy inkább ellöklek magamtól nehogy Bradley miattam bántson téged is. Nem bírnám elszívelni ha miattam menne tönkre a kapcsolatotok. Nekem már úgyis mindegy mivel nekem ebből nincs kiutam, szóval engem bánthat. Csak téged hagyjon ki ebből az egészből. - egy könnycsepp folyik le az arcáról. Utálnom, sőt gyűlölnöm kéne amiért ilyen hülyeségbe ment bele. De egyszerűen képtelen vagyok! Csak sajnálni tudom amiért ilyen dologra kényszerítették Őt.
- És mi van ha engem nem érdekel az apám? Csak az érdekel, hogy Te ne szenvedj többé. Mellettem pedig nem szenvedné ugyanis szeretlek. Nem tudom, hogy mit kéne csinálnom, hogy végre elhidd. - és azzal lecsókolom az arcára az előbb kicsordult könnycseppjeit. Szinte reszket az érintésemtől. Tudom attól fél, hogy mikor tűnik fel az apám. Ugyanis ha ez megtörténne akkor nagyon nagy bajban lennénk.
- Nem használhatlak ki. Te még fiatal vagy és előtted az élet. Hülye lennél ha elköteleznéd magad mellettem. - hogy tudja ilyen hamar megváltoztatni az érzéseit? Vagy eltitkolni? És most döntsem el, hogy valójában mit is érez irántam.
- Kezdem úgy érezni, hogy Te semmit nem fogsz fel abból amit mondok - csóválom meg a fejem és úgy döntök, hogy inkább Bethanyra fogok összpontosítani.  Ha itt maradok csak még jobban össze fogok zavarodni.
A bejárati ajtó kilincsén van a kezem, mikor meghallom Connie hangját. - Szeretlek Liam, akár mennyire is próbálom elfojtani magamba, de képtelen vagyok. Mi soha nem lehetünk együtt ezt Te is jól tudod. - és azzal sarkon fordul majd felrohan az emeletre én pedig elhagyom a házat.

Fél nyolc is elmúlik mikor megjelenek az iskola előtt. Bethany már vár rám. Kissé morcos amiért képes voltam a hidegben megvárattatni. De valahogy nem érdekel.
- Ha nem rólad lett volna a szó, már rég itt hagytalak volna a fenébe. - jegyzi meg miközben a mozi felé sétálunk. Meg akarja fogni a kezem, de inkább zsebre dugom azokat. Egész úton csak beszél és beszél, de hogy rólam kérdezzen valamit arra már nincs esze. Nem foglalkozom vele. Csakis Connie jár az eszembe és az, hogy szeret. Mert szeret. Láttam a szemeiben, hogy komolyan gondolja. Akkor mégis mi a szarért vagyok most Bethanyval, mikor Connieval kéne lennem? - Liam?
- Hm? - hirtelen azt sem tudom, hogy hol vagyok és mit csinálok? Bethany a mozi előtt áll karbafont kezekkel.
- Nem akarod megvenni a jegyeket? Tudod tök ciki itt álldogálni kettesben - Bethany egy bunkó. Ő nem csak megjátssza magát hanem tényleg ilyen. Hogy lehettem bele szerelmes? És még mertem azt mondani, hogy mi összeillünk. Mekkorát tévedtem. Csak magát szereti. Sőt szerintem magába szerelmes.
Megforgatom a szemeimet és kezébe nyomok pont annyi pénzt ami az Ő jegyére elég. Értetlenül pislog a pénzre. - Te nem jössz be? Liam eljöttem veled ide, vagyis mutatkoztam veled. Ha most hülyét csinálsz belőlem én esküszöm, hogy hatalmas pletykát indítok el rólad. Azt hiszed, hogy nincs rajtad a szemüveged akkor mindent megkaphatsz? Hát tévedsz! Csak azért jöttem el veled ma, hogy a suliban tudjon mindenki arról beszélni, hogy én voltam az aki veled először elment randizni.ű
- Bethany Te egy hisztis kacsa vagy akit képtelenség szeretni. Undok vagy mindenkivel és pont ezért fogsz egyedül meghalni. Nem is tudom, hogy négy évig mi tetszett benned. Még csak szép sem vagy - nevetek, de úgy mint még soha. Lehet azért mert végre a szemébe tudtam mondani az igazat. - És ha most megbocsájtasz én lelépek, ugyanis vár rám egy lány akit tényleg szeretek. - kacsintok rá és már meg is fordulok.
Szinte rohanok a házunkhoz és remélem, hogy apa még mindig nincs otthon. Lihegve nyitom ki az ajtót és kezdem el keresni Conniet akit meg is találok az ebédlőben miközben még mindig a joghurtját eszi. Rögtön a tévé elé állok és lenézek rá.
- Liam Te mit keresel itt? Nem Bethanyval kellene....- kezd el kérdezősködni, de egy csókkal belé fojtom a szót. Természetesen visszacsókol. Mikor elválnak az ajkaink kipirultan néz rám.
- Te szeretsz engem, én szeretlek Téged. Más pedig nem is számít - nézek a szeme közé ő pedig csak az arcomat simogatja. Látszik rajta, hogy valamin nagyon gondolkodik.
- És mi van az apáddal? - kérdezi végül.
Milyen jó, hogy az anyám imád utazni és rendszeresen küld pénzt arra az esetre ha egyszer úgy gondolnám, hogy inkább hozzá költözöm. Nos az-az idő most jött el. Pár napja írtam neki egy üzenetet, hogy nagyon utálok otthon és, hogy apa totál megőrült. Erre ma reggel kaptam egy levelet amiben két repülőjegy volt Londonba. Igen elmondtam neki az egész Connies ügyet, Ő pedig támogatta a döntésemet. Tudtam, hogy Connie szeret engem, csak az apámtól fél. Én úgyis Londonba mentem volna egyetemre és az anyámnál laktam volna. Szóval a sulival megbeszéltem, hogy távúton fogom befejezni a középsulit. Connie pedig úgyis vérbeli Angliai szóval a szüleivel is helyre tudja hozni a dolgokat. Vigyorogva felmutatom a két jegyet a lánynak. - London?
- Az anyám ott él és megengedte, hogy hozzá költözhetünk. - mesélem ragyogó szemekkel.
- Ez azt jelenti, hogy veled lehetek? - kérdezi szégyenlősen.
- Persze csak ha akarsz. De megértem ha inkább itt maradsz az apámmal...- kezdek el incselkedni. Connie mérgesen a vállamba üt majd szó szerint a nyakamba ugrik.
- Szeretlek! - nyom egy hosszú csókot az ajkaimra. - Csak veled akarok lenni, senki mással nem!

És, hogy mi történt ezután? Szökés, szerelem és boldog élet kettesben. És ha megkérdik, hogy mitől ilyen szenvedélyes a kapcsolatunk? Azért mert mind ketten lelkileg sérültek vagyunk, de ha együtt vagyunk akkor a problémáink megoldódnak. Kit érdekel az, hogy Connie az apám ribanca volt? Kit érdekel az, hogy újra vissza szoktam a szemüvegemre? Kit érdekel az, hogy négy évvel fiatalabb vagyok a barátnőmnél? A lényeg az, hogy szeressük egymást...

15

Ésss az utolsó előtt rész :3 hm....mostanában nem osztom meg a blogot sehol és különös mód még kevesebb komit kapok :| ez nagyon érdekes....de elkezdtem írni az új töri :P 

~ Connie O'Neill ~

Nem tudom eldönteni, hogy melyik a rosszabb érzés. Az, hogy Liam és Bethany már percek óta nevetgélnek együtt. Vagy pedig az, hogy a tornaterem szinte összes hím nemű tagja az én hátsó felemet stíröli. És még a tanárok is akiknek elméletileg példát kéne mutatniuk a diákjaiknak! Szépen megkértem Donnát, hogy ne a legkihívóbb ruhát vegyük meg, de persze olyan volt mintha a süket ajtónak beszélnék, ugyanis csak azért is ezt a seggmutogatós ruhát erőszakolta rám. Könyörgöm percenként húzogatom le nehogy még ennél is feljebb csússzon. Pedig én térden alulit akartam. Nem csoda, hogy kényelmetlenül érzem magam. Ez egy bál, nem pedig valami sztriptíz bár. De Donna szerintem fel sem fogta, hogy hova megyek. Számára csak az a lényeg, hogy egy nő minél többet tudjon magából mutogatni. Hát ez most sikerült.
Azonban mégis a ruhám nem zavar annyira, mint az a tény, hogy Liam nem velem foglalkozik. Oké tudom az volt a lényeg, hogy Bethany végre emberszámba vegye, de arra nem gondoltam, hogy ilyen hamar megtalálják a közös hangot. Hisz a csaj két napja még gúnyolódott rajta! Most meg úgy viselkedik mint semmi nem történt volna. Na és Liam? Ilyen hamar elfeledkezett rólam? Nekem köszönheti azt, hogy most itt van és dögösebben néz ki mint az összes társa együtt vége.
Mert dögösebb! Mikor először találkoztam volna, nem hittem volna, hogy a nyomi külseje alatt egy ilyen szívdöglesztő srác lapul. A szemüvege sok mindent eltakart. És nem csak szexi hanem még a szíve is a helyén van. Pontosan olyan a személyisége és a külseje, mint azok a fiúk akiket én keresek.
Mikor elvittem Őt Donnához, a lánynak titkon elmagyaráztam azt, hogy milyen külsőt varázsoljon elő belőle. Azt akartam, hogy a régi személyiségéből is maradjon valami. Pont ezért tettem el én magam a szemüvegét. Kövezzetek meg érte, de szerintem Ő azzal volt az igazi. Jó a régi haja borzalmas volt és ha még a szemüvegét is viselte akkor még szörnyűbb, de ezzel az új égnek meredő hajával és az új ruháival szerintem szemüvegben is máshogy festene.
Tudom boldogan kéne lennem, hogy végre sikerült neki beszélni Bethel akibe már négy éve bele van zúgva és aki még korban is hozzá illő, de egyszerűen nem tudok örülni neki. A csajban nem bízok meg. Hallottam, hogy hogy beszélt Liammel, csak azért mert nem úgy nézett ki mint a többi srác. Akkor megfogadtam, hogy segíteni fogok Liamnek, és ahogy gondoltam Bethany rögtön más szemmel is nézett rá. Ismerem az ilyen lányokat. Csak a külsőre és a hírnévre hajtanak. Most, hogy Liamnek teljesen új külseje lett a lányoknak rögtön kelleni fog bele értve Bethanyt is. Meg fogja magának akarni szerezni, ugyanis a fiúk között most Liam lesz a császár. Összejönnek Liam nagyon boldog lesz, és hopp Bethany össze fogja törni a szívét mert talál magának másik srácot aki két hét múlva lesz menő. Liam pedig a padlóra kerül, és tudjuk, hogy mire képesek az összetört szívű tini srácok. Tudom, hogy nem Bethany a hozzá illő lány! Ő nem ismeri a fiú igazi érzéseit, Ő még nem látta sírni. Nem tudja, hogy mit élt át! De én tudom.
Pontosan ezért gyűlölöm most magamat. Bele löktem őt az oroszlánokhoz. Liamnek olyan barátnő kellene mint én. És nem, nem hülyeségből beszélek. Akaratom ellenére is, de megkedveltem a kis nyomi fejét, esetlen természetét. Még ha tudom is, hogy négy évvel idősebb vagyok tőle, akkor is tudok róla fantáziálni mivel sokkal érettebb a korához képest. És még csókolni is egészen jól tud ahhoz képest, hogy én voltam számára az első. Igen, rájöttem arra, hogy szűz még. És pont ez a lényeg kettőnk között. Én soha nem gúnyoltam ki, Ő pedig ez miatt teljesen megbízik bennem. A barátjának tart ami ha azt vesszük elég jó. Nem kívánhatom el tőle azt, hogy pontosan úgy kedveljen engem mint én Őt. De azért nem lenne rossz ha esetleg a kacsa helyett inkább újra vissza jönne hozzám.
Na és mi van Bradleyvel? - Amiről nem tud az nem is fáj neki. Ő úgysem foglalkozik velem, szóval le sem esik neki, hogy mikor vele szexelek, Liamet képzelem a helyébe.

- Ha mered még egy másodpercnél tovább bámulni a fenekem, akkor ajánlom, hogy a cipőmet is nézd meg, ugyanis a következő másodpercben annak a sarkát fogom a Te fenekedbe felszúrni - ez a kisebb szónoklatomat egy szusszal mondom el a mögöttem álldogáló fiúnak. Az inge gombjai a mellkasáig ki vannak a gondolva, a fekete nadrágjának a cipzárja pedig félig le van csúszva. A sötétbarna haja úgy pihen a fején mint akit valakit megtépett. Őszintén szerintem most ahogy kinéz lehet, hogy tényleg megverte valaki.
- Hol a gazdád cica? - próbál szexin rám kacsintani, de nem jön össze neki. Inkább olyan hatást gyakorol rám mint a füvesek.
- Épp a Te halálodat tervezi. - mondom bunkón és megint húzok egyet a ruhámon, hogy csússzon lejjebb. De mivel pánt nélküli így természeten felül a dekoltázsomnál is csúszik pár milimétert. Ilyen nincs. A beszívott srác még közelebb jön, én pedig hátra lépek egyet.
- Én szívesen vigyázok rád ha akarok - és ezzel egy időben a fenekemre csap. Ijedtemben ugrok egyet, de valaminek neki megyek. Egy feszes mellkasba ütközök én pedig rögtön hátra fordulok, hogy tudjam megnézni azt, hogy kinek ütköztem.
- Ne fogdosd a csajom, ember! - Liam hangja keményen cseng mögül. Egyik kezét a derekamra kulcsolja, majd a hatás kedvéért még az arcomra is nyom egy puszit. Örülök a feltűnésének, de egyben utálom is magam amiért örülök annak, hogy megvédett és, hogy megpuszilt mert ezzel csak még jobban összezavarta az érzéseimet. - Mehetünk baba? - kérdezi meg végül, mire én bólintok.
Megfogja a kezem és kézen fogva hagyjuk magunk után a tornatermet. De mikor megint a kocsim mellett állunk rögtön letámadom Bethanyt.
- Na mi volt? - kérdezem és próbálok nagyon izgatottnak tűnni.
- Randizni megyünk valamelyik nap - vonja meg a vállát, de nem úgy tűnik mint aki kifejezetten örül ennek. Nem értem. Hisz most az álma válik valóra. Végre randizni viszi álmai csaját.
- Hát ez szuper - lökök a vállán játékosan. Elhúzza a száját és elkezd egy kavicsot piszkálni az úton. Valami baja van, amit nem mer nekem elmondani. Lehet, hogy Bethany megbántotta? Ha ez kiderül esküszöm én azt a kacsaszájú csajt kinyírom! - Mi a baj Liam? - kérdezem meg kedvesen és megsimogatom a kézfejét. Erre nagy nehezen, de rám néz.
- Nekem még soha nem volt barátnőm. - nyögi ki nagy nehezen és becsukja a szemeit mintha azt várná, hogy mikor nevetem ki. De mégis miért nevetném ki? Szerintem nincs abban semmi ciki ha az igazit várja. És milyen jó lenne ha az az igazi én lennék...vagyis, hülyeségeket beszélek. Az igazi számára Bethany!
- És? - kérdezem tök normális hangnemben.
- Nem tudom, hogyan kell viselkedni az első randin. Nem tudom, hogy kell csókolózni. És ami a legcikibb még szűz vagyok tizennyolc évesen! - és csak dőlnek belőle a szavak én pedig szó nélkül hallgatom a bánatát. Nem szólok közbe mert úgy gondolom, hogy az a legjobb ha kiönti magából a fájdalmait. - És ami a legszörnyűbb Bethanynak már egy csomó pasija volt, szóval tapasztalt minden téren. Ha megtudja, hogy nekem Ő az első minden szempontból kinevet, majd mindenkinek elmondja. És akkor le sem fogják szarni a kinézetemet.
- Szerintem nem ciki. Nincs abban semmi szégyen, hogy még szűz vagy - vonom meg a vállam és remélem, hogy ezzel jobb kedvre derítem. Az alsó ajkába harap és az én arcomat bámulja. Mintha valamin nagyon törné az eszét. De min?
Pár perces csend áll be. Amit Liam szakít meg.
- Gyakorolhatok rajtad? - kérdezi meg végül. Mind két szemöldököm az egekbe szökken ugyanis nem tudom, hogy mit akar rajtam gyakorolni. Persze nyugodtan megengedem neki, mert így olyan lesz mintha tényleg én lennék a barátnője.
- Mit akarsz rajtam gyakorolni? - kérdezem kíváncsian.
- Te már tapasztalt vagy minden szempontból, szóval jó tanár lennél. Csak csókolózni akarok úgy, hogy Beth ne tudja meg azt, hogy milyen béna is vagyok valójában. - magyarázza a kelleténél gyorsabban. A fejem akaratom ellenére is bólogatni kezd. Basszus ezt nem gondoltam át rendesen.

                         

- De ha hülyeségnek tartod azt, hogy rajtad gyakoroljak, akkor nyugodtan mond meg. Nem fogok megsértődni, hisz az apám barátnője vagy. Majd akkor inkább gyakorolok a kezemen. - túr bele Liam idegesen a hajába miközben a szobájában lévő ágyán ülünk. Az ajtót gondosan bezárta miután én átléptem a küszöböt. Igen, végül bele mentem neki ebbe az oltári nagy ötletébe. Esküszöm engem nem zavar annyira mint Őt. Pedig nem az én ötletem volt, hogy tanítsam meg, hogyan kell csókolózni.
- Megmondtam, hogy segítek akkor meg ne hisztizz itt nekem úgy mint aki mindjárt összecsinálja magát. - szidom le kicsit sem kedvesen. Elneveti magát én pedig még közelebb mászok hozzá.
- És...hogy akarod csinálni? - kérdezi félősen. Ez jó kérdés. Eddig még senkit nem kellett megtanítanom smárolni. Erre fő most pont azt a srácot kell tanítanom, aki titkon még be is jön.
- Szerinted hány fajta módon lehet csókolózni? - forgatom meg a szemeimet unottan.  - Szedd már össze magad Liam. Illik neked a nyomiság, de ez már azért túlzás.
- Bocsi, de totál hülyén érzem magam ebben a szituban. - mondja a kezeit tördelve.
- Pedig a Te ötleted volt. - emlékeztetem.
- Azonban nem hittem volna, hogy Te igent mondasz. - mondja szemrehányóan úgy mint én lennék a hibás. Mintha én akartam volna azt, hogy tanítson meg smárolni. - Mi van akkor ha olyan béna leszek, hogy...
- A csókot nem lehet elbénázni - mondom és végig simítok az arcán. Szemei rögtön lecsukódnak mikor megérzi kezeimet a puha arcán. Végül a szája sarkába nyomok egy lágy puszit. Szokjon hozzá. - Csak élvezni kell - cirógatom meg az orrom az orrát és számat az ajkaira nyomom.
Tényleg először nem tudja, hogy mit csináljon. Egy másodperc sem telik bele máris el akarja húzni a fejét, de én hirtelen a nyakánál fogva húzom vissza felém. Nyelvemmel megnyálazom az ajkait mire azok egy kicsit szétnyílnak. Azonban mikor már be indulnának a dolgok rendesen, én vagyok az aki megszakítom ugyanis megrémülök. Nem csókolózhatok a pasim fiával! Próbálom nem mutatni mennyire szarul érzem magam ezért inkább csak elmosolyodom. - Most már nem fogsz tudni bénázni. - veregetem meg a kézfejét és úgy döntök, hogy az lenne a legjobb ha inkább most lelépnék.
Felállok az ágyáról és az ajtó felé fordulok, de Liam megfogja a csuklóm. Ő is feláll, és mélyen a szemembe néz. Nem tudom, hogy mi jár a fejében, de mikor ajkait ismét megérzem az enyémeken nem is érdekel.
A tapasztalatlan fiúnak nyoma is. Kezeit a derekamra teszi és úgy húz magához minél szorosabban. Kezeit a nyaka köré fonódnak és engedem, hogy nyelve utat törjön a számban. Annyira jól csókol, hogy szinte még azt is elfelejtem, hogy kivel csókolózok. Átadom magam a gyönyörnek, és most annak a gyönyörnek amit élvezek is. Mert élvezem azt, ahogy csókol.
A talaj eltűnik a lábam alól és a puha ágyon találom magam. Liam felettem tornyosul és csak akkor eszmélek fel, hogy mi is történik mikor szája már nem az enyémeket falja, hanem a nyakamat borítja be apró puszikkal.
Megfeszülök. Kezeimet a vállára teszem és elnyomom magamtól. Megijed és szinte sokkolva néz rám. Nagyon nem jó dolgot csináltunk.
- Connie...-kezdi, de én amilyen gyorsan csak tudok kimászok alóla. Hogy a francba nem jöttem rá erre egész idáig? Messziről lerí, hogy belém van zúgva. Azért akart Bethanyval összejönni, hogy engem tudjon kiverni a fejéből!
- Fogd be, jó? - kérem és tisztes távolságba megyek tőle. - Ami az imént történt azt vedd úgy mintha meg sem történt volna! - parancsolom.
- De én élveztem! Úgy ahogy az összes veled töltött pillanatot. - néz mélyen a szemembe. Nem viszonyozom. Megsemmisülten a hajamba túrok és elkezdem a fejemet csóválni.
- Az Isten szerelmére Liam! Én az apád barátnője vagyok. Négy évvel idősebb Tőled. Nem szerethetsz belém. Ez egyszerűen nem normális. - mondom úgy mintha magamat is próbálnám meggyőzni. Nem bírok Liamre nézni mert nem akarom látni a csalódott arcát. Na nehogy én legyek már az aki összetöri a szívét.
- És mi van akkor ha engem nem érdekel? - lép felém és meg akarja fogni a kezem, de én elhúzom. Istenem miért mond ilyeneket? Csak még jobban belé szeretek és akkor mind ketten szenvedni fogunk. - Tudom, hogy Te is érzel irántam valamit, csak nem mered bevallani...
- Az lesz a legjobb ha békén hagysz. Menj és vidd el randizni Bethanyt és akkor észhez térsz. - mondom halkan és végleg magára hagyom a szobájában még az előtt, hogy ismét megfordulnék és megcsókolnám...

14

Úgy döntöttem h a maradék részeket naponta felteszem :D örültök? remélem igen :P 

~ Liam Payne ~

Ha valaki pár hónapja azt mondja nekem, hogy én el fogok menni egy bálba ahova kísérővel kell megjelenni, nem hinném el. Úgy ahogy azt sem hinném el, hogy az utcán pár velem egykorú csaj rám mosolyog, és mikor Connieval leülök az egyik fagyizó teraszára, oda jönnek hozzám és elkezdenek velem szó szerint flörtölni, majd megkérdezik Tőlem, hogy van e barátnőm, mert ha nincs akkor szívesen eljönnének velem moziba, vagy ilyesmi.
És ez csak mind azért történik meg most velem, mert hatalmas átalakuláson estem keresztül. Miután Donna megcsinálta a teljes külsőmet, ezáltal a hajam olyan lett mintha áramba nyúltam volna, a ruháim pedig pont úgy néznek ki mintha egy reklámból léptem volna ki, Connie pedig levette a szemüvegemet és kontaktlencsét parancsolt rám, az életem megváltozott. Végre valahára jól éreztem magam a saját bőrömbe. Örültem neki, hogy az utcákon nem vagyok láthatatlan és végre engem is emberszámba vesznek. Főleg a csajok! Én még életembe nem flörtöltem idegen lányokkal nyilvánosan. Sőt még csak beszélni sem tudtam előttük.
Azonban úgy tűnik, hogy manapság senkit nem érdekel az ha valaki beszari. Ha jól nézel ki akkor a csajnak máris Te kellesz. Esküszöm én próbálok hozzá szokni ehhez az új helyzethez, de még nagyon nehezen megy. Én mindig nyomi voltam, most meg egy fiú lettem akit mindenki magáénak akar megszerezni.
Valahogy nem érdekelnek a csajok, - mármint azok akik csak úgy megállítanak és rám akarják magukat erőszakolni. Mióta megtudtam, hogy Connie lesz a kísérőm a szalagavató bálomon még Bethany sem érdekelt. Pedig tudom, hogy mit akar Con ezzel az egésszel. És nem, nem azt amit én szeretnék. Nem randizni akar velem, vagy ilyesmi. Csak egyszerűen azt akarja elérni, hogy Bethany legyen féltékeny. Szerintem ezzel az új külsőmmel meg sem fog ismerni. Úgy ahogy senki más sem a sulimból. Néha még én is megijedek saját magamtól mikor váratlanul tükörbe nézek. Nem is megijedek, inkább csak nem ismerek magamra.
Apa is nagyot nézett azon az estén mikor Connieval haza jöttünk Donnáéktól. Lehet, hogy titkon büszke volt rám amiért sikeresen meg tudtam változni. Nem érdekel a véleménye. Csak azért mentem bele ebbe az egészbe mert nem akartam Connienak csalódást okozni. Meg azt sem akartam, hogy véletlenül rájöjjön arra, hogy már nem is Bethany az aki tetszik, hanem Ő.
Nem tudom, hogy mi lesz a bálba. De az biztos, hogy én inkább Conniera fogok koncentrálni, nem pedig Bethre.

                            

- Kész vagy? - hallok meg egy halk kopogást Donna és Connie koleszos szobájában. Nos miért vagyok itt? Mert az apám nem tud róla, hogy Connie az a lány aki a kísérőm lesz a bálba. Fogalmam sincs, hogy mit csinálna ha rájönne. 

Connie kérésére nem válaszolok semmit, csak továbbra is feszengve állok a szoba közepén. Nem nagyon viseltem eddig öltönyt. Azonban ma muszáj ugyanis más ruhában nem jelenhetünk meg. Kényelmetlenül érzem magam. Aztán lehet, hogy csak azért érzek így mivel totál ideg vagyok. Gőzöm sincs, hogy mi a terve Connienak Bethel kapcsolatban. Fogalmam sincs, hogy hogyan akarja elérni azt, hogy féltékeny legyen. Szerintem csak az a féltékeny aki szerelmes valakibe, és hogy őszinte legyek szerintem Bethnek én nagyon nem jövök be.  

- Totál hülyén érzem magam! - mondom nyavajogva és végig mutatok magamon. Úgy érzem magam mint egy majom akire ruhát erőltettek rá. Bárcsak legalább a nyakkendőt vehetném le. Akkor legalább normálisan tudnék beszélni. De így még azt is nehezen tudok, mivel ez a vacak meg akar fojtani. Nem bírok rájönni, hogy az apám naponta, hogy bírja ki öltönyben. Én megőrülnék.
Connie hangosan felnevet majd elindul be a szobába. Pontosan előttem áll meg, de még akkor is kuncog a szenvedésemen. Megharagudhatnék rá amiért kinevet, de nem foglalkozom vele. Valahogy jobban leköt az a tudat, hogy megint milyen közel tudhatom magamhoz.
- Nem is csodálom, hogy kényelmetlennek érzed - csóválja meg a fejét és a nyakamhoz nyúl majd igazgatni kezdi a nyakkendőmet. Hirtelen újra normálisan tudok nyelni, de most meg gombóc nőtt a torkomba mivel, Connie ujjai a bőrömhöz értek. Annyira finom a tapintása. - Most már jobb? - húzódik el Tőlem.
- Tökéletes. Köszönöm - hálálkodom neki, de közben csalódott vagyok, hogy ilyen hamar kész lett.
- Akkor indulhatunk is - int a fejével, hogy kövessem.
És akkor jövök rá, hogy eddig még meg sem néztem úgy rendesen. Egy piros koktélruhát visel ami tökéletesen tapad a testéhez. Haja lazán fel van fogatva, miközben pár lelógó tincse enyhén be van göndörítve. A ruhája a térde felett van, így miközben mögötte sétálok a hosszú vékony lábaiban gyönyörködöm. Pont akkorra magassarkú cipőt vett fel, hogy velem legyen egy magasságban. Az egész megjelenése tökéletesen passzol hozzá. Mint egy hercegnő, korona nélkül.
Mekkora egy paraszt vagyok amiért nem bókoltam neki, hogy milyen gyönyörű! Pedig biztos, hogy várta én meg csak magammal voltam elfoglalva.
Az autójához érve kényelmesen ül be az anyósülésbe én pedig megtorpanok. Miért nem a volán mögé ült? Rögtön észre is veszi rajtam, hogy megálltam ezért az autóból szól ki. Kihajol az autó ablakán, én pedig lenézek rá. De arca helyett a szemeim a dekoltázsán tapadnak meg. Basszus. A végén még tényleg észre veszi, hogy mennyire bejön nekem.
- Nem emlékszel rá, hogy azt mondtam, hogy ma Te vezetsz? - mondja vigyorogva. Rögtön elkezdem a fejemet hevesen csóválni. Van jogsim, de eddig még nem sokszor vezettem ugyanis apa szinte soha nem adja oda az autóját. Újat pedig esze ágában sincs venni nekem,
- Azt akarod, hogy én vezessem a Te autódat? - kérdezem csodálkozva.
- Nem gondoltad azt, hogy ilyen magassarkú cipőben majd én fogok vezetni? - kérdezi elborzadva és a cipőjére mutogat. Csodálom, hogy abban a cipőben egyáltalán tud menni. - Meg amúgy is tök ciki lenne ha én vezetnék a sulidhoz. Tudod az nagyon nem menő ha egy lány fuvarozza a pasiját. - meghökkenek. Szóval már elkezdődött a játék? Vagyis ő a barátnőm? Persze csak Bethany miatt. Azt hiszem nekem nem kell eljátszanom azt, hogy a pasija vagyok, ugyanis én lennék a legboldogabb a világon ha a barátnőmnek tudhatnám.
Mélyen kifújom a levegőt és úgy ülök be a volán mögé. Szinte már reszkető kezekkel fogom meg a kormányt és fordítom el a kulcsot. A modor felmordul és nagyon nagyon lassú tempóban elindulunk.
A szalagavató bál az iskola tornatermében rendezik meg. Ezért a tanárok és a diákok teljesen ünnepi hangulattá varázsolták az egész ellenszenves termet. De mikor kiszállok az autóból mégis tetszik amit látok. Mindenhol kiöltözött diákok, párok.
Szinte meglepődök a párokon, ugyanis sokan olyan kísérőt választottak akiről soha nem hittem volna el, hogy igent mondana a másik személynek. Mint például a Harry és Lottie páros. A lány csak azért jött el a haverommal mert másképp nem jelenhetett volna meg a bálon ugyanis nem végzős. Ezért kihasználta Harryt és meghivatta magát vele. Na igen, de ezt mikor Louis megtudta megzsarolta Hazt. Kikötötte, hogy csak akkor engedi el vele a húgát, ha Harry meg rábeszéli Gemmát, hogy az menjen el Louisval. Nem tudom, hogy Harry mivel fenyegette meg Gemet, de a lány igent mondott Louisnak.
- Asszem be kéne menni - köszörülöm meg a torkom és a csillogó tekintetű Conniera meredek. Úgy nézi a tornatermet mintha még soha nem látott volna szalagavató bált. Lehet, hogy nem is látott. Ki tudja, hogy volt e a sajátján.
- Életem első bálja és ezt neked köszönhetem. - mondja szinte már sírva, de gyorsan lehajtja a fejét. Mikor ezt észre veszem, én vagyok az aki közelebb lép hozzá és kezeimet a dereka köré fonom. Fejét a mellkasomba fúrja amitől én libabőrös leszek. Elkezdem a hátát simogatni végül pedig egy enyhe csókot nyomok a nyakára. Megremeg, én pedig majdnem összesek amiért meg mertem csinálni. Tényleg megváltoztam.
Elhúzódik tőlem, de csak annyira, hogy tudja megfogni a kezem. Ujjaink összekulcsolódnak és úgy indulunk be a terembe ahol már javában zajlik a bál. De mégis mikor átlépjük a küszöböt olyan mintha hirtelen mindenki minket bámulna. A lányok rögtön összesúgnak, a fiúk pedig kézzel mutogatnak Conniera és némelyikük elég durva jelzővel illeti. Ezért közelebb húzom magamhoz, és a derekát szorítom és ezzel is próbálom a tudtára adni, hogy én megvédem Őt a köcsög diákoktól.
A zene dübörög, Connie pedig hirtelen felém fordul. - Táncoljunk! - kezd el húzni a parkett felé, de én nem megyek utána. Én meg a tánc? Maga a pokol! Gyűlölök táncolni, na nem mintha eddig olyan sokszor táncoltam volna.
- Nem táncolok. - csóválom a fejem hevesen.
- De én még soha nem táncoltam bálba. - kezd el hisztizni.
- Gyűlölök táncolni. Soha nem fogsz erre az egyre rábeszélni. - mondom hevesen és összekulcsolom a kezeimet a mellkasom előtt, hogy még hitelesebbnek tűnjek.
- A kedvemért Li! - néz rám kiskutyaszemekkel. Próbálom elvenni róla a tekintetemet, de egyszerűen nem bírom. Annyira édesen néz, hogy szinte lehetetlen neki ellent mondani.
- A sírba viszel Te nő. - sóhajtok fel és engedem, hogy tovább húzzon.
Szinte a parkett közepén állunk, mikor a hangfalakból egy lassú zene szólal fel. Connie rögtön a nyakam köré fonja a kezeit, én pedig a derekára teszem az enyémeket. Lassan kezdünk el mozogni a zene ritmusára és akkor fejét a vállamon pihenteti tovább. A mennyországban érzem magam. Azt akarom, hogy a dalnak soha ne legyen vége, mert nem akarom a testét elengedi. Soha nem akarom elengedni. Azt akarom, hogy ezentúl mindig csak én érhessek hozzá. A magaménak akarok őt. Szereti akarom Őt tiszta szívemből. El akarom őt venni az apámtól. Én szeretem Conniet, csakis én!
- Ott van a kacsa - húzódik el Tőlem és a távolba mered. Csalódottan veszem le a tekintetemet Conról majd nézek oda ahova Ő néz. A fal mellett Bethany áll a barátnőivel miközben elég kihívóan engem néz. Szóval ezzel az új külsőmmel már megérdemlem azt, hogy rám nézzen? Most már végre megérdemlem Őt? És ennek most örülnöm kéne? - Csókolj meg! - fordul felém Connie parancsolóan. Megdermedek és kiszárad a szám. Mit mondott? Azt akarja, hogy csókoljam meg? Én aki még életemben nem csókolóztam? Úr Isten, én nem akarom! Vagyis akarom, de nem most és nem Őt. Nem akarom, hogy megtudja azt, hogy szűz vagyok és, hogy még soha nem volt barátnőm. Persze szívesen csókolóznék vele, de csak akkor ha előtte begyakoroltam volna a párnámmal vagy a kezemmel.
- Mi van? - kérdezem és érzem, hogy lever a víz.
- A csajod bámul. És ha most megcsókolsz akkor totál féltékeny lesz. - magyarázza keményen. Nem válaszolok semmit csak az ajkait nézem. Vörösek és teltek. Legszívesebben lecsókolnám róla a rúzst.
Beth nem is a csajom és ha így folytatom nem is lesz az, mert helyette Connienak fogok szerelmet vallani.
A kezeim remegnek és legszívesebben elfutnék, Connie pedig csak várja, hogy csináljam amit mondott. Fejemmel lassan kezdek közelíteni felé, és csakis az ajkait nézem. Pár miliméter választ el az ajkaitól mikor lecsukom a szemeimet és úgy érek a szájához. Azt sem tudom, hogy mit csinálok. Csak nyomom a számat az ajkaihoz, majd pár másodperc múlva elhúzódom Tőle paprikavörös arccal. Életemben nem éreztem még magam ilyen kellemetlenül mint most.
- Életed első csókja mi? - kérdezi vigyorogva Con.
- Miből gondolod? - kérdek vissza és próbálok tök normális arccal nézni rá. Istenem valaki mentsen ki innen. Nem akarom, hogy megtudja azt, hogy még soha nem volt csajom.
- Mert borzalmas volt - nevet fel és megsimogatja az arcom. A nevetése őszinte és nem lenéző. Merem azt mondani, hogy tetszik neki az, hogy Ő volt az első akit először megcsókoltam. - Most pedig menj hős szerelmes és figyeld meg azt, hogy a csajod le fog szólítani. - lök egyet a vállamon, hogy induljak el.
Nem akarom itt hagyni Conniet. Vele akarok maradni és csókolózni. Nem pedig Bethez akarok menni. De nincs más választásom. Connie úgy tudja, hogy az az álmom, hogy megszerezzem magamnak a lány.
Beth még mindig a fal mellett áll, de mikor meglátja, hogy közelítek felé, elindul felém majd megáll.
- Liamnek hívnak ugye? - kérdezi mosolyogva és nagy szemeket mereszt rám.
- Akivel négy éve már osztálytársak vagytok. - a hangom lekezelő és mérges. Pedig Bethany végre normálisan beszél velem. Erre a pillanatra vágytam már négy éve. És mégis most legszívesebben Connieval lennék. Nem vagyok normális.
- Jól nézel ki - mondja halkan és ujjával végig simít az arcomon. Semmi reakció. Csak egy erőltetett mosoly. Ennél többet nem kap tőlem. Eddig szóba sem állt velem. Most meg csak azért mert Connie és Donna megváltoztatta a stílusom rögtön kellek neki. - Mit szólnál ha valamelyik nap elmennénk valahova kettesben? - kérdezi bájosan.
- Randizni? - kérdezek vissza. - Mi van a pasiddal?
- Szakítottunk - válaszolja rögtön. Elég hamar túl tette magát rajta. - Szóval?
- Benne vagyok. - válaszolom amit rögtön meg is bánok. Nekem Connie kell, nem pedig Bethany...

13

A történet lassan a vége felé közeleg...vagyis pontosan 3 rész van még hátra :P nos lehet, hogy valaki többre számított, de én még ennél is kevesebbre számítottam xD mikor elkezdtem írni úgy gondoltam h örülni fogok neki ha tíz részt meg tudok írni :D komizniiiiiiiiiiii

~ Liam Payne ~

Vajon tényleg meg akarok változni egy lány miatt? Ráadásul egy olyan lány miatt akivel lehet, hogy most már nem is akarok annyira összejönni? Összezavarodtak az érzéseim. És ezt mind Connienak köszönhetem. Mióta megjelent az életemben a hormonjaim összezavarodtak, de rendesen. Mikor a közelembe van sokszor még azt sem tudom, hogy fiú-e vagyok vagy lány. Fura hatással van rám. Fura, de jó hatással. Olyan érzéseket vált ki belőlem amit mindig is érezni akartam és még érezni is akarok.
De most mégis Bethany miatt akarom megváltoztatni az életem. Bethany miatt akit már négy éve próbálok magam megszerezni. És aki már négy éve gyaláz a Földbe, csak azért mert egyszerűen jól esik neki. Kíváncsi lennék arra, hogyha egyszer valaki megkérdezné tőle, hogy miért gúnyolódik rajtam, vajon mit válaszolna. És arra mit mondana, hogy miért nem ad egy esélyt nekem? Nem hiszem el, hogy nem veszi észre azt ahogy ránézek. Connie csak egyszer látott Beth jelenlétében mégis rögtön leesett neki, hogy tetszik nekem. Pedig abban a pillanatomban nem is éreztem magam a fellegekben Beth miatt. Elég különös, ugyanis Tőle mindig a mennyországban éreztem magam. De akkor mégsem. Valahogy jobban izgatott az a tudat, hogy Connie ellent mert szegülni az apámnak és eljött a meccsre és egész végig ott volt és szurkolt nekem, - még akkor is ha én nem játszottam. A lényeg az, hogy velem volt! Ez pedig nálam mindennél többet ért. Szerintem akkor azért sem fogtam fel annyira Bethany sértő megjegyzéseit. Connie mégis megtudta, hogy tetszik nekem. Pedig igazából akkor azért fordultam magamba, mert tényleg nem értettem azt, hogy apám barátnője miért viselkedik velem olyan furán.
Akár ki akár mit mond, és lehet hülye is vagyok, de ki merem azt mondani, hogy Connie flörtöl velem. Jól olvastátok, flörtöl! Nekem ne beszélje be senki azt, hogy minden srácot csak úgy puszilgat, ölelget, véletlenül hozzá ér, kedves szavakat suttog neki. Mi ez ha nem szerelem? Vagyis a részéről lehet nem, de a részemről már nem vagyok benne olyan biztos.
És mégis Bethet akarom randira hívni, aki még csak a létezésemtől is rosszul van. Komolyan mi ütött belém mikor rábólintottam Connienak arra, hogy változtasson a stílusomon? Ha Connie el tudja fogadni a kinézetemet, akkor Bethany miért nem. És miért pont az apám barátnőjéről ábrándozok a nap huszonnégy órájában, mikor azon kellene gondolkodnom, hogy hogyan hívjam el Bethanyt randizni. Egyáltalán tényleg el akarom vinni randizni?
Az biztos, hogy nem árulhatom el magam. Connie úgy tudja, hogy fülig szerelmes vagyok Bethanyba azért most mindent meg fog tenni az ügyben, hogy normális külsőt varázsoljon rám. Nekem pedig arra kell koncentrálnom, hogy kiszeressek Connieból. Louis megmondta, hogy nem zúghatok bele jobban, de pont az a katasztrófa, hogy én már nem csak simán bele zúgtam, hanem egyszerűen bele szerettem. Felfogjátok Ti ezt? Szeretem az apám csaját!
Valamit nagyon gyorsan csinálnom kell. Muszáj időnap előtt megszereznem Bethanyt és akkor lehet, hogy az Ő segítségével sikerül elfelejtenem Conniet. Ez lesz a megoldás és kész.

                          

- Elmegyünk egy jó ismerősömhöz - hallom meg Connie csilingelő hangját mellőlem. Még mindig a suli tornatermében ülünk egymás mellett. Még mindig megborzongok ha rágondolok arra, mikor kezével az én kezemet simogatta, és mikor bele puszilt a hajamba. És ha bele gondolok abba, hogy tényleg nem az apám kényszeríti, hogy legyen velem kedves, majd kiugrok a bőrömből.
Most állítsd le magad Liam! Neked Bethanyra kell koncentrálnod. Felejtsd el Conniet, őt úgysem fogod soha megkapni mivel az apád előbb célba ért nála mint Te...- nem állok le veszekedni saját magammal. Az agyam tudja, hogy hülye vagyok amiért Connieról fantáziálgatok.
- Mit kell tudni erről a jó ismerősödről? - hagyom, hogy Connie a karomnál fogva felhúzzon a padlóról, majd maga után húzva elhagyjuk a termet. Kicsit sem zavartassa magát, hogy én még mindig abban a ruhában vagyok amiben fociznom kellett volna.  - Egyébként úgy tudtam, hogy Los Angelesben nincsenek barátaid. - gondolkodok el mikor felelevenedik bennem az egyik beszélgetésünk ahol az ecsetelte, hogy én vagyok az egyetlen barátja az egész városban. Most meg kiderül, hogy mégis van rajtam kívül más barátja is?
- Azt, hogy Ő tudja, hogyan kell az ember életét egy csapásra megváltoztatni. Az biztos, hogy anyagi segítséget ne kérj tőle, mert olyan munkába kever bele amiből soha többé nem fogsz tudni kimászni - lassít a tempóján és a szürke Audija mellett áll meg. Kényelmesen beül a volán mögé, azonban én hezitálok. Kicsit sem nyerte el a tetszésemet ez az ismerősről festett kép. Számomra úgy jött le mint egy sorozatgyilkos. Azok kevernek bele olyan munkába amiből aztán nem lehet kikeveredni.
- Te most egy maffiához akarsz vinni engem? - kerekedik el a szemem és hátrálni kezdek az autójától. Ahhoz képest, hogy egyetemista elég drága autója van. Egész idáig úgy tudtam, hogy az egyetemisták diákhitelekből élnek. Azonban azt nem hiszem,hogy ezt a Audit tudja fizetni hitelből. Lehet aztán, hogy a szülei küldik a pénzt, vagy valami ilyesmi. Nem tudom mert a magánéletéről nem nagyon szokott nekem beszélni.
- Nem, csak Donnához. Ő a divat maffiája. - kacsint rám ravaszul. Mit is vártam. Connie lány szóval ért a divathoz. És most az a célja, hogy belőlem normális külsejű tini srácot farag akiben Beth rögtön belé szeret. Izgis.
Gőzöm sincs, hogy épp hova tartunk és, hogy ki az a bizonyos Donna. De abban biztos vagyok, hogy bízok Connieban. Ismer már annyira, hogy tudja mi a jó nekem.
Pont ezért is lepődök meg rajta mikor egy kollégium előtt parkol le. Van egy olyan érzésem, hogy míg nem jött össze az apámmal addig itt lakott. Jó helynek tűnik és pont ezért nem értem meg azt, hogy miért választotta az apámat a klassz egyetemi élet helyett. Miért pont egy negyven éves fazont választott a bulik és az igazi élet helyett?
Ismét karon ragad majd bevezet az épületbe. Mindenhol fiatalok. Vagy tanulnak, vagy beszélgetnek, esetleg zenét hallgatnak. Senki nem néz rám, olyan mintha láthatatlan lény lennék közöttük. Elvegyültem a diák között, amit jó jelnek veszek mert akkor őket nem érdekli az, hogy hogyan is nézek ki.
Connie megáll egy ajtó előtt majd a táskájából elő húz egy kulcsot és kinyitja a zárt. Az ajtó kitárul, mi belépünk és rögtön megpillantok egy lányt az ágyon fekve miközben bőszen olvasgat magának. A külseje nem győz meg, ugyanis úgy néz ki minta egy pornó újságból lépett volna ki. Nem szeretem a nagyon kihívóan öltözködő lányokat.
A lány, vagy inkább nő felpillant a magazinjából, majd mikor észre veszi, hogy vendégei érkeznek rögtön felül, de szemeit le sem veszi róla. Szinte már undorral néz ahogy felém közelít.
- Nem Connie, ez már nekem is sok - csóválja meg a fején flegmán. A hangjától a hideg futkos végig a hátamon. El akarok innen menni. - Még ha milliókat fizet akkor sem vagyok hajlandó hozzá érni. - ez most fáj. Soha nem gondoltam volna, hogy Connienak ilyen bunkó barátnői vannak.
- Donna azt sem tudod, hogy mit...- kezdi el mondani Connie, de Donna a hosszú mű körmeivel félbe szakítja.
- Eszembe sincs segíteni rajta. Egyébként is nem úgy néz ki mint aki már elmúlt tizennyolc.
- Pár hónapja múltam tizennyolc! - kérem ki magamnak felháborodva.
- Akkor sem érdekelsz! Szóval pont ahogy jöttél meg is fordulhatsz. - mutat az ajtó felé.
- Ő nem kuncsaft hanem az én barátom! Basszus Donna segítened kell rajta. Nézz rá, emberi formát kell belőle csinálnunk és ez nélküled nem megy. - milyen kuncsaft? És én nem az vagyok? Mit hitt ez a csaj, hogy mit akarok tőle?
- Hogy mi? - kérdez vissza értetlenül Donna.
- Nézz rá csak! Szegényt mindenki cikizi a külseje miatt pedig rendes srác. - lép mellém Connie és átkarolja a vállamat mosolyogva. Próbálok úgy állni mintha tök normális lenne, hogy csak úgy átkarolt. Pedig a lábaim remegnek mint a kocsonya.
- Pedig nem olyan reménytelen eset - simogatja meg az állát Donna és csak néz és néz. Körbe sétál, hümmög. - Azt hiszem, hogy tudok segíteni rajta. Csak olló kell, kontaktlencse és pár modern ruha amit mostanában a tizenéves kölykök hordanak. - magyarázza és arra eszmélek fel, hogy lenyomnak egy székre majd elkezdenek körülöttem futkározni.
Alig telik el tíz perc, pár lány egy csomó olyan ruhát rak le elém amiket eddig csak más srácokon szoktam látni. Először hezitálok ugyanis valahogy nincs kedvem farmer nadrágot felvenni. De mikor Connie szó szerint letépi rólam a barna nadrágomat muszáj felvennem egy fekete nadrágot aminek lyuk van a térdénél. Hülyén érzem magam benne.  Olyan mintha egy kutya széttépte volna a nadrágomat. Mikor egy egyszerű pólóért nyúlok elhúzza előlem és helyette egy fehér trikót nyom az orrom alá. Kényelmesen érzem magam benne, de mikor a tükör elé nézek megborzongok. A felsőből totál kilátszódnak a karjaim! Látszódnak az izmaim...azta, így nem is nézek ki olyan bénán. És a felsőhöz illik a nadrág is. És a fehér tornacsuka csak még jobban tesz az összhatáson. Órák hosszat képes lennék gyönyörködni magamban, ha nem nyomnának le egy székre.
- Te tudsz hajat nyírni? - kérdezi csodálkozva Connie Donnától? Ő fog engem lenyírni? Biztos jó ötlet ez?
- Az egész koli hím nemű tagjait én nyírom. Szóval nálam jobb kezekben nem is lehet. - kacsint egyet Donna és kezeit megérzem a hajamon. Szó szerint rettegek, hogy mit fog csinálni velem.
Körülbelül fél óráig ki sem nyitom a szemeimet. Azt is már csak akkor nyitom ki mikor egy puha kezet érzek az arcomon. A szemeim kipattannak és szembe találom magam Connie aranyos arcával amint épp leveszi a szemeimről a szemüveget és kontaktlencsét nyújt át. Kicsit hezitálok, de mikor meglátom a bátorító tekintetét erőt veszek magamon és beteszem a lencséket.
Connie bólint, megfogja gyengéden a kezem és a szekrényre akasztott álló tükörhöz vezet. Félek belé nézni.
- Jól nézel ki! - suttogja a fülembe Connie, és akkor szembe találom magam a tükörképemmel.
Alig ismerek rá saját magamra. A hajam le van nyírva és az égnek mered a zselétől nem pedig a homlokomra tapad mint eddig mindig. Ruháim menőek, nem pedig ódivatúak mint az eddigiek az arcom teljesen normális. Nem csúfítja el a hülye szemüvegem. Tényleg jól nézek ki. Mintha nem is én lennék.
- Ez elképesztő - nyögöm ki nagy nehezen.
- Bethany szó szerint meg lesz halva, mikor két nap múlva Te és én együtt fogunk megjelenni a szalagavató bálon mint egy pár. - kacsint rám Connie, bennem pedig még a vér is megáll.
Connie lesz a párom a szalagavató bálon?...

12

~ Connie O'Neill ~

Szinte sokkolva nézem azt ahogy az a fiú aki hetek óta próbál rajtam segíteni, hogy ne érezzem magam egyedül, most a hideg padlóra csúszik és arcát a tenyerébe temeti és szinte hallom azt ahogy sír. Lábaim földbe gyökereznek és próbálom feldolgozni magamban ez előbb történteket.
Merem azt mondani, hogy én nekem sokkal jobban fájt az, ahogy Liammel beszéltek a társai mint neki.  Ép eszű ember nem beszél úgy egy sráccal mint azok a parasztok beszéltek vele. Komolyan mondom én legszívesebben elsírtam volna magam a helyében. De Ő mégsem tette! Csak komor arccal állt és tűrte azt, hogy gúnyt űznek belőle.
Oké én megértem azt, hogy Liam nem úgy néz ki mint a többi vele egyidős srác. Nagyon nem úgy néz ki. Sőt még egy korosabb férfi is jobban öltözködni nála. De kit érdekel a kinézet? Liamnél kedvesebb és aranyosabb emberrel még soha nem találkoztam. Lehet, hogy fura ahogy öltözködik és a szemüveg is csak még jobban ront az összhatáson, de kit érdekel? Hatalmas szíve van és szerintem minden ember örülne neki ha ilyen barátja lenne mint Ő. Gyűlölöm is magam rendesen az miatt mikor először megláttam és magamba csúnya dolgokat mondtam róla. Mentségemre legyen szólva, hogy akkor még egy árva szót sem beszéltem vele.
Aztán megismertem Őt és megtudtam, hogy valójában nem is egy űrlény vagy egy zsíros hajú professzor. Ő volt az első az egész Los Angelesben tartózkodásom óta aki igaz mosolyt tudott csalni az arcomra. Megnevetett pedig semmi kedvem nem volt hozzá, de Liam elérte, hogy jobb kedvem legyen. Neki hála még az apját is jobban elszívelem ugyanis mikor Brad durván bánik velem, az jár az eszembe, hogy a fiával még durvább dolgokat leművel.
Nem értem, hogy hogyan lehet Őt bántani. Még csak esélyt sem adnak neki, hogy tudjon kibontakozni. Komolyan annyira elcseszett világban élünk, hogy aki nem úgy öltözködik mint a többi ember akkor le kell nézni? Ez borzalmas.
És még itt van ez a Bethanynak nevezett liba is. Ha nem lettem volna annyira lesokkolva attól ahogyan Liammel beszélt, esküszöm, hogy megtéptem volna, de úgy hogy egy hajszála sem maradt volna. Nem hiszem el hogy nem tűnt fel neki, hogy Liam miatta van zavarban ami azt jelenti egy srácnál, hogy totál bele van zúgva. Liam bénázott Bethany előtt ami azt jelenti, hogy tetszik neki és bókolni próbált neki, hogy utána tudja elhívni randizni. De a kis kacsaszájú kacsának ez nem esett le. Kinevette Liamet csak azért mert zavarban volt! Én a helyében dagadtam volna a büszkeségtől, hogy egy srác bókolt nekem, Hisz én már attól különlegesnek éreztem magam, mikor Liam azt mondta, hogy én sokkal gyönyörűbb vagyok mint a többi brit lány. A fellegekben éreztem magam egy ilyen kis apró megjegyzés miatt. Pedig tényleg nem volt nagy cucc, de számomra mindennel felért ugyanis az eddigi életem során a fiúk soha nem foglalkoztak azzal, hogy én mit is szeretnék hallani.
Ez a liba meg szó szerint kinevette őt! Komolyan honnan szabadult már, melyik állatkertből? És Liam még ilyen kis senkiházira fordítja az idejét? Ezerszer jobbat érdemelne Tőle!

Felemelem a fejem és elindulok a padlón üldögélő srác felé. Mikor mellé érek nem vesz észre, ezért én is követem a példáját majd leülök mellé a hideg padlóra. Hátamat a falnak támasztom kezemet pedig rá teszem Liam padlón heverő kezére. Ezt mikor megérzi rögtön felemeli a fejét ami eddig a térdén volt, majd csodálkozva nézi a kezemet amivel az Ő kezét fogom. Nagy nehezen sikerül levennie a tekintetét a kezünkről és a szemembe néz. Egy kedves mosolyt varázsolok az arcomra, pedig belülről ordítok, ugyanis az ő mogyoróbarna szemeiből sugárzik a szomorúság, meggyötörtség és könny. Igen, szemei csillognak a feltörekvőben lévő könnyektől, de nem engedi őket kifolyni. Nem akar gyengédnek látszódni, pedig előttem nem kell szégyellnie semmit. A helyében én már rég zokognék a fájdalomtól. Azonban Ő mégsem ezt teszi amiért csodálom is.
- Nyugodtan tombold csak ki magadból a dühöd. Ilyenkor az a legjobb ha kiadod a fájdalmad. - tanácsolom neki és mutató ujjammal lágyan megérintem a kezét. Megremeg és hirtelen megijedek, hogy mentem elkapja a kezét az én kezem alól.
- Az nem az én stílusom - csóválja meg a fejét csendesen és a távolba mered.
- Hát akkor mi a Te stílusod? Felhívsz valamilyen szeret szolgálatot? Esetleg kiírod magadból egy naplóban? Vagy pedig az utcán megállítasz egy hajléktalant és elhisztized neki, hogy miért ilyen igazságtalan az élet? - nem állja meg, hogy az orra alatt ne mosolyodjon el, aminek én rettentően örülök mert ezek szerint pár másodpercre sikerült vele elfeledtetnem az elmúlt órák fájdalmat.
Lelki doktornak kellett volna mennem. Mindig is tudtam, hogy tudok valamit, ugyanis Angliában a barátaim is mindig nekem szokták kiönteni a szívüket mivel én mindig szívesen meghallgattam őket és általában elég jó tanácsokat is szoktam adni.
- Vagy inkább magamba fojtom és próbálok úgy csinálni mintha semmi nem történt volna. - vonja meg a vállat egyhangúan. Valahogy sejtettem, hogy ez lesz a válasza. Mégis kinek tudna beszélni az érzéseiről? Hisz nincs is normális családja! Az apja szarik a fejére, az anyja ki tudja, hogy hol van, testvérei nincsenek. Esetleg Louisra és Harryre tudna csak számítani, de szerintem azoknak pedig nem meri elmondani,hogy mit is érez valójában.
- De most nem kell magadba fojtanod ugyanis én szívesen meghallgatlak és még segítek is ha akarod. - szorítom meg a kezeit bátorítás képen. Szája o alakra formázódik el, de nem szól semmit.
Elfordítja a fejét felőlem és némaságba borul. Úgy döntök, hogy nem erőltetek semmit. Ha valami nagyon a szívét nyomja úgy is elfogja mondani. Én nem erőltetek semmit.
- Miért viselkedsz Te velem ilyen...normálisan? - szólal meg végül alig hallható hangon. Homlokomat apró ráncok fedik el, ugyanis nem teljesen értem a kérdését. Hogy lehet valakivel normálisan viselkedni? Én úgy viselkedem vele mint egy sráccal akinek problémái vannak. Ezen mi olyan különleges? Szerintem semmi.
- Hogy érted azt, hogy normálisan? - kérdezem totál értetlenül. Kifogott rajtam egy tizennyolc éves srác gondolkodása. Hát ez ciki. A végén még kiderül, hogy Ő fejlettebb gondolkodású mint én a huszonkét éves fejemmel.
- Úgy mint aki tényleg szeretetből van velem nem pedig kényszerből, vagy megjátszásból. Mikor veled beszélgetek akkor úgy érzem mintha téged tényleg érdekelne, hogy mi is zajlik le bennem. Nem olyan vagy mint a többi körülöttem élő lény - mélyen a szemembe néz. A szívem szinte egy ütemet kihagy mikor ezek a mondatok elhagyják a száját. Látjátok erről beszéltem. Akkor is bókol mikor Ő észre sem veszi. Ha így folytatja a végén még fel kell mosni a padlót miattam mivel el fogok folyni a cukisága miatt. - Téged tényleg ennyire érdekellek, vagy csak az apám miatt viselkedsz velem ilyen kedvesen? - pillant rám kérdően. Rögtön észhez térek.
Elég fura helyzet most ez az egész, ugyanis úgy tűnik, hogy a pasim fiát jobban szeretem mint saját magát. Egyáltalán, hogy gondolhatja azt, hogy az apja kényszerít arra,hogy viselkedjek vele kedvesen. Pont az ellenkezője történik. Brad arra akar kényszeríteni, hogy hagyjam békén a fiát mivel semmi közöm hozzá. Képtelenség amit kér. Liam számomra az a valami amire nekem szükségem van. Nem tudom, hogy mi az a dolog, de az biztos, hogy Liamben megvan.
- Azért viselkedek veled így mert fontos vagy a számomra. Örülök neki, hogy a barátomnak tudhatlak, pedig tudom, hogy ha tudnád az igazat rólam akkor elveszítenélek. - hajtom le a fejem. Egy puha kezet érzek meg az ajkam alatt, majd azt veszem észre, hogy Liam lágyan maga felé fordítja a fejem.
- Nálad jobb ember nem él a Földön. Akár mit is titkolsz magadról, én elfogadom ugyanis rettentően ke...- megrémül majd elharapja a szót és fülig elvörösödik. De ha ez még nem lenne elég, a szemüvege tényleg totál bepárásodik. Ennyire zavarba jött valamitől? Mitől? Ugye nem tőlem? Remélem,hogy nem ugyanis tisztában kell lennie azzal, hogy én az apja barátnője vagyok.
- Akár mit is akartál rám mondani, ne mond mert nem akarlak megbántani. Az lebegjen a szemed előtt, hogy az apád barátnője vagyok akit szeretek, te pedig elfogadod ezt és ez miatt a legjobb barátok leszünk egész életünkben ugyanis szükségünk van a másikra - a szemeiben csalódottság tükröződik. Félek ugyanis azt hiszem, hogy lehet valami olyan dolgot akart közölni velem ami nagyon is fontos a számára. Akár mi is volt az, tartsa meg magának! - Most pedig mesélj nekem erről a kacsáról. - váltok gyorsan témát, Ő pedig értetlenül pislog. Kacsának szólítottam hangosan a kiszemeltjét?
- Milyen kacsa? - kérdezi meg.
- A lány akit legszívesebben seggbe billentettem volna amiért úgy beszélt veled mint egy kutyával - emlékeztetem a fekete hajú lányra akivel nemrég beszélt. Mikor rájön, hogy kiről is beszélek egy sejtelmes mosoly jelenik meg az arcán. Lefogadom, hogy még libabőrös is lett. - Könyörgöm ne mond azt, hogy tetszik neked. - kérem könyörgően. - Ezerszer jobb lányt érdemelnél, mint az a liba.
-  De nekem csak Ő kell! Már a közös jövőnket is elterveztem vele - erőszakoskodik és összekulcsolja a kezeit a mellkasa előtt. Megforgatom a szemeimet. Fiú létére úgy viselkedik mint egy kislány.
- Akkor miért nem hívod el randizni? - kérdezem a tök egyértelmű dolgot.
Nekem ha valaki annyira tetszik akkor akár, hogy is de megszerzem magamnak. Nem pedig sopánkodok miatta és várom a szebb jövőt ahol mindent megkapok.
- Szerinted nem próbáltam már? De mikor arra kerül a sor, hogy beszéljek vele totál be pánikolok. Lever a víz és még beszélni is elfelejtek. Már egy csomószor lejárattam magam előtte. Egy lúzer vagyok. Nem is csodálom, hogy kinevet. Ő tökéletes én meg egy nyomi vagyok. - sóhajt fel szomorúan és megigazítja a szemüvegét az orra hegyén.
Az ajkamba harapok és úgy figyelem az arcát. Ha nem hordaná azt az ocsmány szemüvegét máris szebb arca lenne ugyanis nagyon szép szemei vannak. A hajával is kellene csinálni valamit. Mondjuk egy teljes séró váltás a mai divat szerint. Na meg egy teljes ruha csere. Ha ezeken változtatna rögtön más lenne a megjelenése.
- Miért hordod ezt a béna szemüveget? - csúszik ki véletlenül a számon, de rögtön meg is bánom mikor csalódottan néz rám. - Nyugi szerintem tök cuki rajtad, sőt imádom mivel ez totál rád vall, de tudod a mai tinik nem nagyon csípik mikor valaki szemüveges ugyanis cikinek tartják. - húzom ki magam a bajból.
- Mert szeretem és el sem tudnám magam képzelni magam nélküle - válaszolja büszkén, de utána ismét elkomorodik. - Amúgy gondolkoztam már rajta, hogy talán meg kellene tőle válnom.
- Szerintem ha egy picit változtatnánk a külsődön, a kacsa, - akarom mondani Bethany, - rögtön más szemmel nézne rád - magyarázom egyszerűen és szinte hallom ahogy kattognak az agytekervényei. - Ha tényleg ennyire meg akarod magadnak szerezni a csajt akkor tegyél is érte, hogy a tiéd legyen! - mint egy szónoklok úgy érzem magam. Mondom én, hogy pályát tévesztettem.
- Mire akarsz kilyukadni Con? - néz rám értetlenül én pedig hatalmas szemekkel nézek rá. Az előbb Connak szólított? Vagyis becenevet adott nekem.
- Engem eddig még soha senki nem becézett - mondom elérzékenyülve. Liam mikor észre veszi, hogy mennyire meghatódtam megrémül. A hajába túr, de utána gondosan megfésüli a kezével, hogy megint ugyan úgy álljon mint azelőtt.
- Ha zavar akkor...
- Imádom. - szólok közbe és hirtelen két kezemmel a fejét magamhoz húzom, hogy tudjak egy puszit nyomni a haja közé. Szinte remeg mikor újra normálisan tud ülni velem szembe. - Egyébként azt akartam mondani, hogy mit szólnál hozzá ha egy kicsi változáson mennél keresztül? - kérdezem izgatottan. Sőt úgy örülök az ötletemnek mint a karácsonynak.
De Liam nem szól először semmit csak ajkába harapva gondolkodik. Végül bólint...

11

És íme itt is a kövi rész :) hát remélem tetszeni fog ;) 

~ Connie O'Neill ~

- Ugye nem felejtetted el, hogy ma lesz Liam focimeccse a sulijában? - fordulok Bradlye felé és gyengéden végig simítok a homlokán. Szemeit lecsukja és úgy élvezi a kényeztetésem.
Péntek délelőtt van és a szokásos tevékenységünket űzzük. Vagyis egy kiadós szex után kifújjak magunkat, majd ő felkel, felöltözködik és estig vagy éjjelig színét sem látom és mikor haza jön megint kezdődik elölről. Minden nap ugyan ez történik. A kapcsolatunk csak a szex körül forog. Azért akarta, hogy költözzek hozzá, hogy ne kelljen azon fáradozni, hogy engem keres. Beszélgetni csak a minimumot szokjuk. Akkor beszélünk meg pár dolgot mikor öltözködik.
Kérdezhetitek, hogy nem e fáj az a tény, hogy csak kihasznál. Nos az első pár hétben nehezen törődtem bele, hogy csak az miatt kellek neki, hogy tudjon bennem elélvezni. Megpróbáltam ellene szegülni, de mindhiába. Én kerestem magamnak a bajt így most már el kell szívelnem.
Na nem mintha lenne igen miért panaszkodnom. Mivel szinte soha nincs otthon ezért nem is kell vele nagyon foglalkoznom így minden energiámat az egyetemre tudom szentelni. Csak a tanulásnak élek közben pedig számolom vissza a napokat. Ha be fogom tudni fejezni a sulit akkor ennek az egész katasztrófának vége lesz. Vagyis szakítok Bradleyvel és haza megyek Angliába.  Eszembe sincs miért maradni. Őszintén megmondva csoda, hogy még mindig a barátnőjének tudhat. De ez nem magának köszönheti hanem inkább a fiának.
Igen, Liam az aki bearanyozza a napjaimat. A srác egy energiabomba aki mindig tudja, hogy hogyan lehet engem felvidítani. Ő nem úgy tekint rám mint egy pénzéhes kurva. Szemében én csak egy lány vagyok akinek barátra van szüksége. Nagy meglepetés a számomra ugyanis az elején mikor ide költöztem azt hittem, hogy utálni fog amiért az apjával járok ilyen fiatal létemre. Aztán hatalmasat csalódtam. Mintha tudná, hogy igazából nem is szeretem az apját és,hogy csak kötelességből vagyok vele. Ő annyira másabb mint Brad. Tizennyolc éves és máris annyit szenvedett. Pedig tényleg rendes srác, csak hát szegénykémnek eléggé nyomi külseje van és semmi kép sem hajlandó rajta változtatni.
És még bókolni is tud ha elfeledkezik magáról. Életemben először Ő volt az aki gyönyörűnek nevezett. Tudom semmi jelentősége nincs, de nekem akkor is jólesett. Olyan kis elesett, hogy sokszor mosolyoghatnékom támad a szerencsétlenkedése miatt.  Ha nem lenne ekkora korkülönbség közöttünk esküszöm képes lennék miatta dobni az apját.
Komolyra fordítva a szót nem kell megijedni. Számomra Liam csak egy nyomi fiú akinek mindent elmondhatok. Először féltem mert az ilyen tini fiúk rögtön bele zúgnak egy érettebb csajba aki jól néz ki. Igen, féltem attól, hogy esetleg Liam véletlenül belém zúg aminek én kifejezetten nem örültem volna ugyanis nem lenne szívem csalódást okozni neki. Soha nem jönnék vele össze, hisz neki olyan lányra van szüksége aki hozzá való. Nem pedig olyanra mint én, aki tönkre tette az életét.
- Az én fiam nem tud focizni - háborodik fel Bradley. Rögtön abba hagyom a homlokának a simogatását és próbálok nem úgy rá nézni mint akit mindjárt megölök. Nem értem, hogy hogyan nem tudja szeretni a saját fiát. Kezdem azt hinni, hogy Brad akkor a legboldogabb mikor fájdalmat okozhat Liamnek.
- Úgy látszik, hogy ez ügyben tévedsz, ugyanis a fiad tud focizni - a tud szócskát erősebben nyomom meg. Bradley a tekintetét rám emeli és gyanakodva fürkészi az arcom. Mint mindig mikor szóba kerül Liam én pedig megvédem. Bradnek egyszerűen nem tetszik, hogy kiállok a fia mellettem. Még szép, hogy a pártját fogom ha már az apja egy balfasz. - Ugyanis ha nem tudna akkor nem engednék fel a pályára sem. De neki ma meccse lesz, ahova téged is elhívott. - imádom mikor parancsolgathatok neki. Nem értem, hogy miért nem becsüli meg a saját gyerekét. Szerintem minden szülő olyan gyerekre vágyna mint Liam. Lehet kinézetileg nincs a toppon, de a szíve az hatalmas. Hisz még benne is meglátta a jót. Azonban félek attól hogy ha tudná, hogy csakis a pénz miatt vagyok az apjával, megutálta.
- Ne játszd meg nekem a gondoskodó picsát.  Volt szerencsém végig nézni egy meccset ahol Ő játszott, szóval elhiheted nekem, hogy nem tud játszani, sőt még csak a labdát sem ismeri - mordul fel majd felkel mellőlem az ágyból. Azonban én nem adom fel ilyen könnyen. Liamet megint csalódás fogja érni ha az apja nem megy el egy fontos pillanatára. A szülőnek az a dolga, hogy támogassa a gyerekét! Én már csak tudom milyen érzés az mikor a saját apád üldöz el otthonról mert te nem azt csináltad amit szeretett volna.
- Ne okozz neki csalódást Brad! Azt akarja, hogy légy ott és támogasd. - érzem, hogy megint kapni fogok. Felém fordul és úgy szedi a levegőt mint egy bika. Mondtam.
- Hát én pedig nem megyek el! Még egyszer nem vagyok hajlandó szégyenkezni miatta az igazgatónál mert Ő urasága nem tudja megkülönböztetni a labdát egy társa fejétől - szemeim kikerekednek és alig akarom felfogni amit mond. Mi köze van ennek az egészhez egy másik játékosnak? Kizárt dolog, hogy Liam verekedett volna a pályán. Ő nem olyan. - Akkor is pontosan így hisztizett mint most, hogy menjek el és nézzem meg. Elmentem és elkezdődött a meccs. Talán öt percet volt a pályán mikor hirtelen mindenki sikoltozni kezdett, ugyanis a drága fiam a labda helyett a hátvéd fejét rúgta meg. Ne kérdezz, hogy hogyan volt képes akkorát rúgni a lábával, de valahogy sikerült neki ugyanis a másik fiú agyrázkódást szenvedett. Liamet egész éveben nem engedték a pályára pluszba még az agyrázkódást szenvedő fiú egészségbiztosítóját is nekem kellett kifizetnem ugyanis a nézősorokból úgy látszott mintha a fiam direkt, saját akaratából rúgta meg a hátvédet. Égett a pofám a szégyentől, de rendesen. Azóta sehova nem kísérem el. Engem többé senki nem fog cikis helyzetbe hozni. Pláne nem ez a takonypóc aki nem tud olyan lenni mint a többi normális gyerek. - nem merek szólni, pedig legszívesebben úgy leordítanám a fejét amiért így beszél a fiáról.
- Liam nagyon is normális, csak egyszerűen Te nem tudod Őt elfogadni olyannak amilyen. - suttogom szinte már sírva. Brad vérszemet kap majd elkapja a csuklómat és megszorítja azt. Felszisszenek, de eszembe sincs megpróbálni kihúzni a szorításából.
- Ha megtudom, hogy ma elmentél arra a meccsre, esküszöm este úgy megbaszlak, hogy hetekig nem fogsz tudni ülni. Semmi közöd a fiamhoz, ugyanis Te nem vagy neki senkije! Te ebben a házban miattam vagy megtűrve és elhiheted ha Liam megtudná a mocskos kis titkaidat soha a büdös életben nem állna veled szóba ugyanis gyűlöli azokat a lányokat akik pénz miatt vannak egy férfival. - és azzal erőteljesen az ágyra lök, majd még utoljára nyom egy erőltetett csókot a számra és magamra hagy.
Az ajtó becsukódik én pedig sírva fakadok. Felülök és átölelem a térdeimet majd elkezdem magam ringatni előre és hátra. Tudom, hogy képes lenne elmondani Liamnek azt, hogy hogyan is kerültem az apjához. És abban is igaza van, hogy soha többé nem állna velem szóba. De én azt nem akarom! Nekem szükségem van Liamre és a beszélgetéseinkre ugyanis előtte nem kell megjátszanom magam és nem is bánik velem durván. Mégis a szemébe hazudok.
A telefonom megcsörren és Liam neve villog rajta. Azért hív, hogy megtudja, hogy el e indultunk már. Ha most elmegyek és Bradley megtudja nagyon bedurvul. De ha nem megyek el megint Liam lesz az aki maga marad.

                         

A gimnázium parkolójában alig találok helyet, de végül mégis csak sikerül. Szinte futva teszem meg a tornateremhez vezető utat, de nem a lelátókhoz megyek hanem a fiú öltözőhöz. Azt akarom, hogy Liam tudja azt, hogy nincs egyedül mert én itt vagyok és szurkolok neki. Nem ciki az ha valaki nem jó a fociban. És akkor mi van ha pár éve megrúgta valaki fejét a labda helyett? Semmi.

Az öltöző ajtaja nyitva van és hangok szűrődnek ki ezért inkább úgy gondolom, hogy ott ahol állok megvárom míg kijön. De a buta beszéd valahogy nem megy el a fülem mellett.

-...Payne akár mennyire is fáj ezt közölnöm veled, de a tesitanár hajthatatlan volt. Pedig az egész csapat térden állva könyörgött neki, hogy téged még csak a pálya közelébe se engedjen - azt a rohadt. És még én merek nyavajogni azon, hogy Brad hogy bánik velem. - Figyelj tegyél meg nekünk annyit, hogy imádkozni fogsz azért, hogy Dereket ne kelljen lecserélned. És ha az imád beválik akkor egész meccs alatt ülhetsz a kispadon és nekünk nem kell szégyenkeznünk miattad. A csapat képet már így is elrontottad a nyomi fejed miatt.

- Mégis miért kell rá állnia a csoportképre? - szólal meg egy másik srác is. - Az Ő ocsmány képére úgysem akar senki emlékezni.

- Majd kiphotoshoppoljuk és kész - ennyi köcsög egy helyen. Ezeknek nincs szívük! Istenem szegény srácnak mit kell átélnie nap mint nap, csak azért mert nem úgy néz ki mint a társai.

A szónokló srác elindul a többi paraszt pedig követi. Kivéve egyet, még hozzá Liamet. Ő még mindig az öltözőben ül és a cipőjét köti be, de mikor meglát rögtön felpattan és ez miatt majdnem elesik a cipőfűzőjében. Annyira aranyos mikor ilyen kis béna.

- Te eljöttél? - kérdezi csodálkozva.

- Miért ne jöttem volna el? - kérdezem értetlenül és megállok előtte. - Hisz megígértem.

- Apa is mindig megígéri, és mégsem jön el soha sem - vonja meg a vállát szomorúan. Lehet, hogy este nem csak engem nyír ki hanem Liamet is.

- Azt akarod, hogy inkább menjek el? - kérdezem és sarkon fordulok, hogy tudjak elmenni miközben arcomon csalódottság tükröződik. Éppen hogy csak megfordulok mikor egy lágy szorítást érzek meg a csuklóm. Liam gyengéden szinte remegő kezekkel húz vissza. Kezei jég hidegek és mikor tudatosul benne, hogy a csuklómat fogja rögtön el is engedi zavartan.

- Csak szeretném megköszönni, hogy itt vagy - nyögi ki nagy nehezen, de nem néz rám hanem a cipőjét bámulja. Esküszöm egyszer még megzabálom. Gondolkodás nélkül fonom karjaimat a nyaka köré és ölelem meg annyira amennyire csak tudom. Ő nem ölel vissza és érzem azt, hogy mennyire zavarban van a közelségemtől.

- Hajrá Szépfiú! - engedem el a nyakát és még utoljára egy puszit nyomok az arcára, majd rákacsintok és elhagyom az öltözőt.

A lelátón a pályához legközelebb álló helyet foglalom el, hogy mindent lássak. Liam a pálya szélén áll, de nem úgy néz ki mint akit nagyon érdekel a meccs. Párszor rákiabál Louisra és Harryre akik játsszanak, de semmi több dolga nincs. Pedig nyugodtan játszhatna Ő is, nem értem, hogy miért kell mindenkinem ennyire lenéznie őt. 

A meccs pontosan egy óra hosszú. Mikor véget ér én vagyok az utolsó aki elhagyja a lelátót. Az a célom, hogy bevárom Liamet és így megakadályozom azt, hogy megint kinevessék. Mikor én leérek Liam is akkor áll fel, de nem felém kezd el jönni, hanem egy lány után. A csajnak hosszú fekete haja van és volt szerencsém látni azt ahogy a pasijával szinte megeszik egymást. De ha pasija van akkor mit akarhat tőle Liam?

Tisztes távolságban állok meg, de úgy hogy ne vegyenek észre viszont mindent tisztán hallok. Vagyis csak azt hallom ami a lényeg.

- Szia Bethany...én....én...csak...csak...- Liam dadog? Vagy rohama van? Esetleg elfelejtett beszélni? Jesszusom olyan mint aki nem tud beszélni. Na ne már, hogy a csajtól rezelt be ennyire.

- Te csak mi? - kérdez vissza fagyosan a lány. Ezt nem hiszem el, nem veszi észre, hogy Liam miatta van zavarban? Legalább lehetne vele kedvesebb is.

- Nagyon...izé...cs-cs...- Liam a hajába túr az arca pedig paprikapiros.

- Nincs időm a dadogásodra. Először tanulj meg beszélni aztán gyere utánam. De előtte még szedd rendbe magad, mert röhej ahogy kinézel. A szemüveg totál párás, a homlokod izzadt, ocsmány vagy! Tudod mit inkább a közel jövőben ne is szólíts meg. A végén még azt fogják hinni, hogy barátkozom veled. - azzal fekete haját hátra dobja és magára hagyja a földbe gyökerezett lábú fiút, aki pár másodperc múlva a falnak dől és úgy csúszik le a hideg padlóra. 

Ez meg mi a franc volt?....

10

Hellóóó!!! Csak szerintem, röhejes és egyben furcsa, hogy az oldal nézettsége naponta több mint 800 és ebből átlagban 4 ember komizik és körülbelül 22 pipát kapok egy fejezethez ? o.O hülye vagyok matekból, de ez akkor is vicces xD na, no problem soha nem az voltam aki kényszeríti az olvasóit h komizzanak, de azért nem hiszem el h ennyire lusták vagytok :P meg azért én itt két naponta hozom a részeket ti meg kicsit kakikáltok a fejemre :D szarul esik, de nem érdekel :D írok mert szeretek és ha senki nem komizik akkor ez van, tőlem nem szabadultok meg..ez van xD

~ Liam Payne ~

Fogalmam sincs, hogy mikor fordult elő velem olyan, hogy megrémültem a barátaim megjelenése miatt. Nem is az, hogy megrémültem hanem inkább csak csalódott lettem amiért pont most rontottak be a házunkba, csak úgy, hogy én nem tudtam róla. Azt hiszem, hogy tudom miért volt múltkor Harry mérges mikor éjjel oda állítottunk hozzájuk Louisval. Hát most én is rettentő mérges voltam rájuk amiért csak így megjelentek. Basszus legalább felhívhattak volna és akkor nem lennék most ilyen kényelmetlen helyzetbe. Nagyon nem akartam azt, hogy meglássák Conniet. Vagyis egyszer tuti, hogy találkoztak volna mivel állandóan együtt vagyunk, de úgy gondolom, hogy ennek a nagy találkozásnak még nem ma lett volna az ideje.
Hiszen még én sem törődtem bele teljesen, hogy az apám új barátnője egy huszonkét éves egyetemista lány aki tele van titkokkal. Olyan titkokkal amiket én tudni akarok. Meg szeretném Őt teljesen ismerni. Azt akarom, hogy megbízzon bennem és ha úgy van az én vállamon sírja ki magát miközben és a selymes sötétbarna haját simogatom és kedves szavakat suttogok a fülébe...mi van? Megint elkalandoztam. Ez a csaj megőrjít, de komolyan.
Annyira szívesen beszélgettem volna még vele. Átbeszélgethettük volna az egész délutánt míg apa haza nem ért volna és nem vitte volna fel, hogy tudja megdöngetni. Azt hiszem, hogy füldugóban fogok aludni mert nem vagyok kíváncsi arra ahogy Connie az apám nevét ordítja miközben elélvez. Más lánytól elviselem, de Tőle nem vagyok hajlandó.
Ő annyira normális, egyszerűen nem az apámhoz való. Inkább hozzám, sokkal jobban összeillenénk. Térj már észhez ember! A szemében csak egy tizennyolc éves kölyök vagy. Azt sem tudod, hogy hogyan kell a csúcsra juttatni. Ő már tapasztalt, te pedig csak egy szűz fiú vagy!  Tényleg észhez kell térnem. Alig ismerem szóval nem szabad hülyeségeken gondolkoznom. Nem ott van Bethany. Rá kell összpontosítanom és arra, hogy az érettségi előtt a barátnőm legyen. Beth a hozzám való lány. Nem pedig Connie. Tényleg mihez kezdenék vele ha összejönnénk? Lefogadom, hogy már egy csomó pasija volt szóval tudja, hogy mi a helyzet az ágyban. Én meg még az óvszert sem tudnék magamnak rendesen felhúzni.  Meg sem fordulna a fejében, hogy összejöjjön velem. Süt róla, hogy mennyire reménytelen eset vagyok. Azon sem lepődnék meg hogyha a homlokomra lenne írva, hogy szűz vagyok meg.
Mondom én, hogy totál össze vagyok zavarodva. Lehet, hogy apának pont ez volt a célja. Azt akarta, hogy szarul érezzem magam amiért Ő negyven évesen olyan csajjal jön össze, aki velem soha nem járna. Majd egyszer megköszönöm neki.
És most még Louis és Harry is itt van akik pont olyan bénák csajozásban mint én. Soha nem hallottak még az intelligenciáról? Olyan feltűnően nézik Connie melleit, hogy szinte már kipotyognak a szemeik a helyükből. Habár jobb még azt bámulják mert legalább addig sem fognak faggatni. Valahogy nincs ínyemre elmondani nekik, hogy ez a dögös lány az apám új barátnője. Kész rémálom. Az apámnak jobb csaja van mint nekem valaha lesz. Nem is jobbat mondok...az apámnak olyan barátnője van aki még bennem is megmozgat valamit. Katasztrófa.
- Liam Te ellógtál suliból, majd kiderül, hogy egy dögös macával töltöd az idődet mikor a barátaid izgulnak miattad. - szólal meg szemrehányóan Louis és végre leveszi tekintetét Connie dekoltázsáról. Tudtam, hogy le fognak égetni.
- Lou miből gondolod, hogy a csajjal töltötte a délelőttöt? Szerintem a cica csak eltévedt, Liam pedig úgy döntött, hogy befogadja, így nem tud menekülni - veszi át a szót Harry. Ha tehetném legszívesebben elsüllyednék szégyenemben. Annyira tudtam, hogy le fognak járatni. A legrosszabb pedig az, hogy Connie csak ül és alig bírja vissza tartani a feltörekvő nevetését. - Cicus megmutassam a kivezető utat? - kérdezi pimaszul Haz és Connie elé sétál, hogy tudja megérinteni a karját. A célja az, hogy a lányt felhúzza a kanapéról, de a terve hamar kudarcba fullad. Ugyanis ujjai éppen hogy csak hozzá ér Connie karjához a lány új rá csak Harry kezéhez, hogy szerintem a vörös nyoma még pár héttel később is meglesz. Haz gyorsan vissza húzza a kezét majd simogatni kezdi a fájó pontot és csúnyán néz a mellettem ülő lányra.
- Még egyszer ne merj tapizni, mert legközelebb a tojásaid fogják bánni, Bongyorka. - figyelmezteti Connie a sápadt srácot aki szinte elbújik Louis mögött. Tuti, hogy ma már nem fog többé merni megszólalni.
- Nem is tudtam, hogy itt forgatják a Karate Kölyök új részét. Főszereplőnek jelentkeztél mi? - kérdezi Louis érdeklődve. Miért nem tud az életben egyszer normálisan viselkedni? - Verekedni azt tudsz, de eléggé erős akcentusod van nem gondolod? - most, hogy így megemlíti tényleg. Connie nem amerikai akcentussal beszél hanem valahogy máshogy. De nem jövök rá, hogy hogy.
- Ilyen szép bókot még soha nem kaptam. Mindig is tudtam, hogy csodásan mutatnék a vásznon, csak az a baj, hogy a közönség nem lenne ugyan ezen a véleményen és a filmipar egy szempillantás alatt csődbe borulna miattam. - kacsint rá Louisra Connie. Régebben ha valaki elkezdett Louval flörtölni akkor vette a lapot. De most csak semleges tekintettel néz a lányra. És ha jól sejtem közben pedig Gemma jár az eszében. Na nehogy már Gemma miatt veszítsem el az egyik legjobb barátomat.
- Akkor mégis csak nekem van igazam. Eltévedtél, Liam pedig megfenyegetett, hogy nem hagyhatod itt. Ép eszű lány nem maradna kettesben Liammel órák hosszat. - csattan fel Harry.
Igen, ott már gondok vannak mikor még a legjobb barátod szerint is egy csődtömeg vagy. Harry elég sokszor sértett már meg, de mégis a barátomnak mondom. Ő ilyen. Valamikor azt sem tudja, hogy mit beszél, vagy csak az után jön rá, hogy mennyire megbántotta az adott személyt miután elhagyta a bántó szó az ajkait. Louis egyszer két hónapon keresztül nem beszélt vele, ugyanis Harry kijelentette, hogy egyszer simán lefektetné Lottiet majd úgy csinálna mintha semmi nem történt volna kettőjük között. Louis totál berágott rá és közölte, hogy a húga nem egy ribanc és ajánlja, hogy maradjon tőle távol mert ha nem akkor ő saját maga fogja megverni.
- Pedig akár hiszed, akár nem de már órák hosszat beszélgetünk és totál jól érzem magam vele. Életemben nem találkoztam még nála jobb fej sráccal. - nem tudom, hogy Connie ezt most komolyan gondolja vagy csak Harry előtt játssza meg magát. Akár mi is az igazság, a szavai jól esnek.
- Melyik bolygóról szabadultál? Az Unalom Bolygójáról ahonnan Liam is érkezett? - kérdezi Harry gúnyolódva. Nem bír bele törődni mikor egy lány nem vele foglalkozik. Utál veszíteni.
- Durset, Anglia a becses lakhelyem, de mivel ide járok egyetemre ezért most már itt lakom. Ó és mellesleg Connie O'Neill a nevem és Liam apja a pasim és egyben élettársam. - csend honol a helységre. A két srác szája tátva marad és bele értve az enyémet is. Angliában él? Vagyis ott ahova egyetemre akarok járni? Hát ez eszméletlen. Hogy nem vettem észre. Hisz neki annyira brites a stílusa. Mintha tudnád, hogy hogyan néznek ki a brit lányok.
- Te brit vagy? - kérdezem örömteli hangon. Kis híján a nyakába ugrok.
- Te komolyan Liam apjának a csaja vagy? - kérdezi Harry kikerekedett szemekkel.
- Te vagy akkor mostantól Liam anyja? - kérdezi Louis, Connie pedig csak a fejét kapkodja. Szerintem életében nem halmozták még el ennyi kérdéssel mint most mi.
- Büszke angliai lakos vagyok. Igen komolyan Liam apukájának a csaja vagyok. És úgy gondolom, hogy huszonkét évesen még ciki ha valaki anyának szólítana, szóval nem nem vagyok Liam anyja. Még valami? - válaszol gondolkodás nélkül a kérdésekre. Harry és Louis nézése rögtön megváltozik felé. Szerintem tudják, hogy meg kell tartani a tisztes távolságot vele szembe. Hisz mégis csak az apám barátnője. Szóval úgy kell hozzá viszonyulniuk mint egy felnőtthöz.
- Hát ez eszméletlen - igazítom meg a szemüvegemet és az izgatottságtól még normálisan beszélni sem tudok. - Én is jövőre Angliában fogok élni ugyanis oda készülök egyetemre. Imádom azt az országot és egy csomó mindent tudok is róla. Például azt olvastam, hogy a brit lányok csinosak, de ahogy elnézem tévedtek, ugyanis Te brit vagy viszont nem csinos hanem egyszerűen gyönyörű. - oké én most ezt kimondtam hangosan? Komolyan hangosan a szemébe mondtam, hogy gyönyörű? Ó te jó ég. Valaki öljön meg.
Connie csak áll a szája pedig egy picit szétnyílik a döbbenettől. Hatalmas barna szemeivel az enyémeket keresi. Azt kívánom, hogy bárcsak szétnyílna alattam a padló. Lesütöm a szemeit és elkezdek hátra felé menni - noha nem tudom, hogy mikor álltam fel. Kicsit sem zavar, hogy Louis és Harry majd szétpukkadnak a nevetésben. El tudom képzelni magam, hogy hogyan is nézhetek ki. Mégis mi ütött belém? Hiszen ő Connie az apám barátnője! Nem mondhatom csak úgy rá, hogy gyönyörű.
- Még soha senki nem bókolt nekem ilyen szépet - szólal meg alig hallhatóan Connie, majd azt veszem észre, hogy feje közelíteni kezd az arcom felé. Még levegőt venni is elfelejtek mikor megérzem a parfüme illatát ami teljesen elveszi az eszem. Lehunyom a szemeit, de rögtön ki is nyitom mikor puha ajkakat érzek meg az arcomon. Connie megpuszilt engem? Kikerekedett szemekkel bámulok a lány ajkaira ami előbb még az én arcomon pihentek, majd kezemet arra a pontra teszem ahol megpuszilt. Nem tudom felfogni, hogy mi is történt. Engem eddig még lány soha nem puszilt arcon.
Csengetnek, Harry pedig szó szerint felugrik.
- Ez Gemma lesz. Mondtam neki, hogy jöjjön értem ugyanis anya vacsizni visz minket. - magyarázza miközben a kabátját veszi. Nem érdekel most Louis, pedig  Gemma név hallatán összerezzen és tudom, hogy legszívesebben kifutna, hogy láthassa. De mégsem mozdul. - Liam gyógyulj meg! - mondja és elviharzik.
- A nővére is olyan lüke mint Ő? - kérdezi gondolkodva Connie majd ő is lelép. Így az ebédlőben ketten maradunk Louisval. Leül a kanapéra, de le sem veszi rólam a tekintetét. Rosszat sejtek.
- Liam, Ő a papád élettársa. Nem zúghatsz bele! - mondja keményen, de olyan hangnemben ahogy eddig még soha nem beszélt velem.
Megrémülök. A szájából azt hallani, hogy belezúgtam Connieba rémes. Azt sem tudom az, hogy mikor van az mikor belezúgok valakibe. Tuti, hogy hazudik és téved.
- Egy lány van akibe bele vagyok zúgva és az Bethany. - kérem ki magam felháborodva. Na igen, csak kettejük között annyi a különbség, hogy Connieval beszélek, Bethel meg még soha sem. És még csak meg sem puszilt. Sőt meg sem köszönte mikor bókoltam neki. De Connie igen!
- Ha nem vetted volna észre flörtöltél vele! Kár, hogy nem látod magad, hogy hogyan is nézel rá. - csóválja a fejét. Leizzadok. Hogyan nézek Conniera?
- Miért, hogyan? - kérdezem bizonytalanul.
- Pont úgy mint Bethre. A szemeid csillognak az arcod ki van pirulva és miközben beszél, te szinte olvadsz a hangjától. - létezik olyan, hogy valaki ilyen rövid időn belül bele zúg valakibe? Miket beszélek? Én soha nem szeretnék bele Connieba! Hisz négy évvel idősebb tőlem. De mi van akkor ha Lou igazat mond, csak én nem merem bevallani magamnak?
- Elvesztem - dőlök hanyatt és pontosan Louis ölében kötök ki. A srác átkarolja a vállam és megpaskolja a kezem. Ez szörnyű. - Könyörgöm erről ne beszélj Harrynek! Sőt senkinek. Valahogy kizúgok belőle vagy valami. Connieval közöttünk soha semmi nem lehet. Az apám megölne ha megtudná, hogy tetszik a barátnője...- szinte elsírom magam fiú létemre.
- Bennem megbízhatsz Li - mondja miközben lenéz rám. Nincs kedvem felkelni róla. Olyan puha a teste. - Valahogy csak megoldjuk ezt is. A lényeg az, hogy ne szeress bele ennél jobban. Az lenne a tökéletes ha végre Bethany úgy tekintene rád mint egy srácra. És ha beléd zúgna akkor Te egy csapásra elfelejtenéd Conniet. - magyarázza gondolkodva. Ez így egész könnyen hangzik. De hogy érjem el, hogy Bethany végre belém zúgjon?...