12

~ Connie O'Neill ~

Szinte sokkolva nézem azt ahogy az a fiú aki hetek óta próbál rajtam segíteni, hogy ne érezzem magam egyedül, most a hideg padlóra csúszik és arcát a tenyerébe temeti és szinte hallom azt ahogy sír. Lábaim földbe gyökereznek és próbálom feldolgozni magamban ez előbb történteket.
Merem azt mondani, hogy én nekem sokkal jobban fájt az, ahogy Liammel beszéltek a társai mint neki.  Ép eszű ember nem beszél úgy egy sráccal mint azok a parasztok beszéltek vele. Komolyan mondom én legszívesebben elsírtam volna magam a helyében. De Ő mégsem tette! Csak komor arccal állt és tűrte azt, hogy gúnyt űznek belőle.
Oké én megértem azt, hogy Liam nem úgy néz ki mint a többi vele egyidős srác. Nagyon nem úgy néz ki. Sőt még egy korosabb férfi is jobban öltözködni nála. De kit érdekel a kinézet? Liamnél kedvesebb és aranyosabb emberrel még soha nem találkoztam. Lehet, hogy fura ahogy öltözködik és a szemüveg is csak még jobban ront az összhatáson, de kit érdekel? Hatalmas szíve van és szerintem minden ember örülne neki ha ilyen barátja lenne mint Ő. Gyűlölöm is magam rendesen az miatt mikor először megláttam és magamba csúnya dolgokat mondtam róla. Mentségemre legyen szólva, hogy akkor még egy árva szót sem beszéltem vele.
Aztán megismertem Őt és megtudtam, hogy valójában nem is egy űrlény vagy egy zsíros hajú professzor. Ő volt az első az egész Los Angelesben tartózkodásom óta aki igaz mosolyt tudott csalni az arcomra. Megnevetett pedig semmi kedvem nem volt hozzá, de Liam elérte, hogy jobb kedvem legyen. Neki hála még az apját is jobban elszívelem ugyanis mikor Brad durván bánik velem, az jár az eszembe, hogy a fiával még durvább dolgokat leművel.
Nem értem, hogy hogyan lehet Őt bántani. Még csak esélyt sem adnak neki, hogy tudjon kibontakozni. Komolyan annyira elcseszett világban élünk, hogy aki nem úgy öltözködik mint a többi ember akkor le kell nézni? Ez borzalmas.
És még itt van ez a Bethanynak nevezett liba is. Ha nem lettem volna annyira lesokkolva attól ahogyan Liammel beszélt, esküszöm, hogy megtéptem volna, de úgy hogy egy hajszála sem maradt volna. Nem hiszem el hogy nem tűnt fel neki, hogy Liam miatta van zavarban ami azt jelenti egy srácnál, hogy totál bele van zúgva. Liam bénázott Bethany előtt ami azt jelenti, hogy tetszik neki és bókolni próbált neki, hogy utána tudja elhívni randizni. De a kis kacsaszájú kacsának ez nem esett le. Kinevette Liamet csak azért mert zavarban volt! Én a helyében dagadtam volna a büszkeségtől, hogy egy srác bókolt nekem, Hisz én már attól különlegesnek éreztem magam, mikor Liam azt mondta, hogy én sokkal gyönyörűbb vagyok mint a többi brit lány. A fellegekben éreztem magam egy ilyen kis apró megjegyzés miatt. Pedig tényleg nem volt nagy cucc, de számomra mindennel felért ugyanis az eddigi életem során a fiúk soha nem foglalkoztak azzal, hogy én mit is szeretnék hallani.
Ez a liba meg szó szerint kinevette őt! Komolyan honnan szabadult már, melyik állatkertből? És Liam még ilyen kis senkiházira fordítja az idejét? Ezerszer jobbat érdemelne Tőle!

Felemelem a fejem és elindulok a padlón üldögélő srác felé. Mikor mellé érek nem vesz észre, ezért én is követem a példáját majd leülök mellé a hideg padlóra. Hátamat a falnak támasztom kezemet pedig rá teszem Liam padlón heverő kezére. Ezt mikor megérzi rögtön felemeli a fejét ami eddig a térdén volt, majd csodálkozva nézi a kezemet amivel az Ő kezét fogom. Nagy nehezen sikerül levennie a tekintetét a kezünkről és a szemembe néz. Egy kedves mosolyt varázsolok az arcomra, pedig belülről ordítok, ugyanis az ő mogyoróbarna szemeiből sugárzik a szomorúság, meggyötörtség és könny. Igen, szemei csillognak a feltörekvőben lévő könnyektől, de nem engedi őket kifolyni. Nem akar gyengédnek látszódni, pedig előttem nem kell szégyellnie semmit. A helyében én már rég zokognék a fájdalomtól. Azonban Ő mégsem ezt teszi amiért csodálom is.
- Nyugodtan tombold csak ki magadból a dühöd. Ilyenkor az a legjobb ha kiadod a fájdalmad. - tanácsolom neki és mutató ujjammal lágyan megérintem a kezét. Megremeg és hirtelen megijedek, hogy mentem elkapja a kezét az én kezem alól.
- Az nem az én stílusom - csóválja meg a fejét csendesen és a távolba mered.
- Hát akkor mi a Te stílusod? Felhívsz valamilyen szeret szolgálatot? Esetleg kiírod magadból egy naplóban? Vagy pedig az utcán megállítasz egy hajléktalant és elhisztized neki, hogy miért ilyen igazságtalan az élet? - nem állja meg, hogy az orra alatt ne mosolyodjon el, aminek én rettentően örülök mert ezek szerint pár másodpercre sikerült vele elfeledtetnem az elmúlt órák fájdalmat.
Lelki doktornak kellett volna mennem. Mindig is tudtam, hogy tudok valamit, ugyanis Angliában a barátaim is mindig nekem szokták kiönteni a szívüket mivel én mindig szívesen meghallgattam őket és általában elég jó tanácsokat is szoktam adni.
- Vagy inkább magamba fojtom és próbálok úgy csinálni mintha semmi nem történt volna. - vonja meg a vállat egyhangúan. Valahogy sejtettem, hogy ez lesz a válasza. Mégis kinek tudna beszélni az érzéseiről? Hisz nincs is normális családja! Az apja szarik a fejére, az anyja ki tudja, hogy hol van, testvérei nincsenek. Esetleg Louisra és Harryre tudna csak számítani, de szerintem azoknak pedig nem meri elmondani,hogy mit is érez valójában.
- De most nem kell magadba fojtanod ugyanis én szívesen meghallgatlak és még segítek is ha akarod. - szorítom meg a kezeit bátorítás képen. Szája o alakra formázódik el, de nem szól semmit.
Elfordítja a fejét felőlem és némaságba borul. Úgy döntök, hogy nem erőltetek semmit. Ha valami nagyon a szívét nyomja úgy is elfogja mondani. Én nem erőltetek semmit.
- Miért viselkedsz Te velem ilyen...normálisan? - szólal meg végül alig hallható hangon. Homlokomat apró ráncok fedik el, ugyanis nem teljesen értem a kérdését. Hogy lehet valakivel normálisan viselkedni? Én úgy viselkedem vele mint egy sráccal akinek problémái vannak. Ezen mi olyan különleges? Szerintem semmi.
- Hogy érted azt, hogy normálisan? - kérdezem totál értetlenül. Kifogott rajtam egy tizennyolc éves srác gondolkodása. Hát ez ciki. A végén még kiderül, hogy Ő fejlettebb gondolkodású mint én a huszonkét éves fejemmel.
- Úgy mint aki tényleg szeretetből van velem nem pedig kényszerből, vagy megjátszásból. Mikor veled beszélgetek akkor úgy érzem mintha téged tényleg érdekelne, hogy mi is zajlik le bennem. Nem olyan vagy mint a többi körülöttem élő lény - mélyen a szemembe néz. A szívem szinte egy ütemet kihagy mikor ezek a mondatok elhagyják a száját. Látjátok erről beszéltem. Akkor is bókol mikor Ő észre sem veszi. Ha így folytatja a végén még fel kell mosni a padlót miattam mivel el fogok folyni a cukisága miatt. - Téged tényleg ennyire érdekellek, vagy csak az apám miatt viselkedsz velem ilyen kedvesen? - pillant rám kérdően. Rögtön észhez térek.
Elég fura helyzet most ez az egész, ugyanis úgy tűnik, hogy a pasim fiát jobban szeretem mint saját magát. Egyáltalán, hogy gondolhatja azt, hogy az apja kényszerít arra,hogy viselkedjek vele kedvesen. Pont az ellenkezője történik. Brad arra akar kényszeríteni, hogy hagyjam békén a fiát mivel semmi közöm hozzá. Képtelenség amit kér. Liam számomra az a valami amire nekem szükségem van. Nem tudom, hogy mi az a dolog, de az biztos, hogy Liamben megvan.
- Azért viselkedek veled így mert fontos vagy a számomra. Örülök neki, hogy a barátomnak tudhatlak, pedig tudom, hogy ha tudnád az igazat rólam akkor elveszítenélek. - hajtom le a fejem. Egy puha kezet érzek meg az ajkam alatt, majd azt veszem észre, hogy Liam lágyan maga felé fordítja a fejem.
- Nálad jobb ember nem él a Földön. Akár mit is titkolsz magadról, én elfogadom ugyanis rettentően ke...- megrémül majd elharapja a szót és fülig elvörösödik. De ha ez még nem lenne elég, a szemüvege tényleg totál bepárásodik. Ennyire zavarba jött valamitől? Mitől? Ugye nem tőlem? Remélem,hogy nem ugyanis tisztában kell lennie azzal, hogy én az apja barátnője vagyok.
- Akár mit is akartál rám mondani, ne mond mert nem akarlak megbántani. Az lebegjen a szemed előtt, hogy az apád barátnője vagyok akit szeretek, te pedig elfogadod ezt és ez miatt a legjobb barátok leszünk egész életünkben ugyanis szükségünk van a másikra - a szemeiben csalódottság tükröződik. Félek ugyanis azt hiszem, hogy lehet valami olyan dolgot akart közölni velem ami nagyon is fontos a számára. Akár mi is volt az, tartsa meg magának! - Most pedig mesélj nekem erről a kacsáról. - váltok gyorsan témát, Ő pedig értetlenül pislog. Kacsának szólítottam hangosan a kiszemeltjét?
- Milyen kacsa? - kérdezi meg.
- A lány akit legszívesebben seggbe billentettem volna amiért úgy beszélt veled mint egy kutyával - emlékeztetem a fekete hajú lányra akivel nemrég beszélt. Mikor rájön, hogy kiről is beszélek egy sejtelmes mosoly jelenik meg az arcán. Lefogadom, hogy még libabőrös is lett. - Könyörgöm ne mond azt, hogy tetszik neked. - kérem könyörgően. - Ezerszer jobb lányt érdemelnél, mint az a liba.
-  De nekem csak Ő kell! Már a közös jövőnket is elterveztem vele - erőszakoskodik és összekulcsolja a kezeit a mellkasa előtt. Megforgatom a szemeimet. Fiú létére úgy viselkedik mint egy kislány.
- Akkor miért nem hívod el randizni? - kérdezem a tök egyértelmű dolgot.
Nekem ha valaki annyira tetszik akkor akár, hogy is de megszerzem magamnak. Nem pedig sopánkodok miatta és várom a szebb jövőt ahol mindent megkapok.
- Szerinted nem próbáltam már? De mikor arra kerül a sor, hogy beszéljek vele totál be pánikolok. Lever a víz és még beszélni is elfelejtek. Már egy csomószor lejárattam magam előtte. Egy lúzer vagyok. Nem is csodálom, hogy kinevet. Ő tökéletes én meg egy nyomi vagyok. - sóhajt fel szomorúan és megigazítja a szemüvegét az orra hegyén.
Az ajkamba harapok és úgy figyelem az arcát. Ha nem hordaná azt az ocsmány szemüvegét máris szebb arca lenne ugyanis nagyon szép szemei vannak. A hajával is kellene csinálni valamit. Mondjuk egy teljes séró váltás a mai divat szerint. Na meg egy teljes ruha csere. Ha ezeken változtatna rögtön más lenne a megjelenése.
- Miért hordod ezt a béna szemüveget? - csúszik ki véletlenül a számon, de rögtön meg is bánom mikor csalódottan néz rám. - Nyugi szerintem tök cuki rajtad, sőt imádom mivel ez totál rád vall, de tudod a mai tinik nem nagyon csípik mikor valaki szemüveges ugyanis cikinek tartják. - húzom ki magam a bajból.
- Mert szeretem és el sem tudnám magam képzelni magam nélküle - válaszolja büszkén, de utána ismét elkomorodik. - Amúgy gondolkoztam már rajta, hogy talán meg kellene tőle válnom.
- Szerintem ha egy picit változtatnánk a külsődön, a kacsa, - akarom mondani Bethany, - rögtön más szemmel nézne rád - magyarázom egyszerűen és szinte hallom ahogy kattognak az agytekervényei. - Ha tényleg ennyire meg akarod magadnak szerezni a csajt akkor tegyél is érte, hogy a tiéd legyen! - mint egy szónoklok úgy érzem magam. Mondom én, hogy pályát tévesztettem.
- Mire akarsz kilyukadni Con? - néz rám értetlenül én pedig hatalmas szemekkel nézek rá. Az előbb Connak szólított? Vagyis becenevet adott nekem.
- Engem eddig még soha senki nem becézett - mondom elérzékenyülve. Liam mikor észre veszi, hogy mennyire meghatódtam megrémül. A hajába túr, de utána gondosan megfésüli a kezével, hogy megint ugyan úgy álljon mint azelőtt.
- Ha zavar akkor...
- Imádom. - szólok közbe és hirtelen két kezemmel a fejét magamhoz húzom, hogy tudjak egy puszit nyomni a haja közé. Szinte remeg mikor újra normálisan tud ülni velem szembe. - Egyébként azt akartam mondani, hogy mit szólnál hozzá ha egy kicsi változáson mennél keresztül? - kérdezem izgatottan. Sőt úgy örülök az ötletemnek mint a karácsonynak.
De Liam nem szól először semmit csak ajkába harapva gondolkodik. Végül bólint...

11

És íme itt is a kövi rész :) hát remélem tetszeni fog ;) 

~ Connie O'Neill ~

- Ugye nem felejtetted el, hogy ma lesz Liam focimeccse a sulijában? - fordulok Bradlye felé és gyengéden végig simítok a homlokán. Szemeit lecsukja és úgy élvezi a kényeztetésem.
Péntek délelőtt van és a szokásos tevékenységünket űzzük. Vagyis egy kiadós szex után kifújjak magunkat, majd ő felkel, felöltözködik és estig vagy éjjelig színét sem látom és mikor haza jön megint kezdődik elölről. Minden nap ugyan ez történik. A kapcsolatunk csak a szex körül forog. Azért akarta, hogy költözzek hozzá, hogy ne kelljen azon fáradozni, hogy engem keres. Beszélgetni csak a minimumot szokjuk. Akkor beszélünk meg pár dolgot mikor öltözködik.
Kérdezhetitek, hogy nem e fáj az a tény, hogy csak kihasznál. Nos az első pár hétben nehezen törődtem bele, hogy csak az miatt kellek neki, hogy tudjon bennem elélvezni. Megpróbáltam ellene szegülni, de mindhiába. Én kerestem magamnak a bajt így most már el kell szívelnem.
Na nem mintha lenne igen miért panaszkodnom. Mivel szinte soha nincs otthon ezért nem is kell vele nagyon foglalkoznom így minden energiámat az egyetemre tudom szentelni. Csak a tanulásnak élek közben pedig számolom vissza a napokat. Ha be fogom tudni fejezni a sulit akkor ennek az egész katasztrófának vége lesz. Vagyis szakítok Bradleyvel és haza megyek Angliába.  Eszembe sincs miért maradni. Őszintén megmondva csoda, hogy még mindig a barátnőjének tudhat. De ez nem magának köszönheti hanem inkább a fiának.
Igen, Liam az aki bearanyozza a napjaimat. A srác egy energiabomba aki mindig tudja, hogy hogyan lehet engem felvidítani. Ő nem úgy tekint rám mint egy pénzéhes kurva. Szemében én csak egy lány vagyok akinek barátra van szüksége. Nagy meglepetés a számomra ugyanis az elején mikor ide költöztem azt hittem, hogy utálni fog amiért az apjával járok ilyen fiatal létemre. Aztán hatalmasat csalódtam. Mintha tudná, hogy igazából nem is szeretem az apját és,hogy csak kötelességből vagyok vele. Ő annyira másabb mint Brad. Tizennyolc éves és máris annyit szenvedett. Pedig tényleg rendes srác, csak hát szegénykémnek eléggé nyomi külseje van és semmi kép sem hajlandó rajta változtatni.
És még bókolni is tud ha elfeledkezik magáról. Életemben először Ő volt az aki gyönyörűnek nevezett. Tudom semmi jelentősége nincs, de nekem akkor is jólesett. Olyan kis elesett, hogy sokszor mosolyoghatnékom támad a szerencsétlenkedése miatt.  Ha nem lenne ekkora korkülönbség közöttünk esküszöm képes lennék miatta dobni az apját.
Komolyra fordítva a szót nem kell megijedni. Számomra Liam csak egy nyomi fiú akinek mindent elmondhatok. Először féltem mert az ilyen tini fiúk rögtön bele zúgnak egy érettebb csajba aki jól néz ki. Igen, féltem attól, hogy esetleg Liam véletlenül belém zúg aminek én kifejezetten nem örültem volna ugyanis nem lenne szívem csalódást okozni neki. Soha nem jönnék vele össze, hisz neki olyan lányra van szüksége aki hozzá való. Nem pedig olyanra mint én, aki tönkre tette az életét.
- Az én fiam nem tud focizni - háborodik fel Bradley. Rögtön abba hagyom a homlokának a simogatását és próbálok nem úgy rá nézni mint akit mindjárt megölök. Nem értem, hogy hogyan nem tudja szeretni a saját fiát. Kezdem azt hinni, hogy Brad akkor a legboldogabb mikor fájdalmat okozhat Liamnek.
- Úgy látszik, hogy ez ügyben tévedsz, ugyanis a fiad tud focizni - a tud szócskát erősebben nyomom meg. Bradley a tekintetét rám emeli és gyanakodva fürkészi az arcom. Mint mindig mikor szóba kerül Liam én pedig megvédem. Bradnek egyszerűen nem tetszik, hogy kiállok a fia mellettem. Még szép, hogy a pártját fogom ha már az apja egy balfasz. - Ugyanis ha nem tudna akkor nem engednék fel a pályára sem. De neki ma meccse lesz, ahova téged is elhívott. - imádom mikor parancsolgathatok neki. Nem értem, hogy miért nem becsüli meg a saját gyerekét. Szerintem minden szülő olyan gyerekre vágyna mint Liam. Lehet kinézetileg nincs a toppon, de a szíve az hatalmas. Hisz még benne is meglátta a jót. Azonban félek attól hogy ha tudná, hogy csakis a pénz miatt vagyok az apjával, megutálta.
- Ne játszd meg nekem a gondoskodó picsát.  Volt szerencsém végig nézni egy meccset ahol Ő játszott, szóval elhiheted nekem, hogy nem tud játszani, sőt még csak a labdát sem ismeri - mordul fel majd felkel mellőlem az ágyból. Azonban én nem adom fel ilyen könnyen. Liamet megint csalódás fogja érni ha az apja nem megy el egy fontos pillanatára. A szülőnek az a dolga, hogy támogassa a gyerekét! Én már csak tudom milyen érzés az mikor a saját apád üldöz el otthonról mert te nem azt csináltad amit szeretett volna.
- Ne okozz neki csalódást Brad! Azt akarja, hogy légy ott és támogasd. - érzem, hogy megint kapni fogok. Felém fordul és úgy szedi a levegőt mint egy bika. Mondtam.
- Hát én pedig nem megyek el! Még egyszer nem vagyok hajlandó szégyenkezni miatta az igazgatónál mert Ő urasága nem tudja megkülönböztetni a labdát egy társa fejétől - szemeim kikerekednek és alig akarom felfogni amit mond. Mi köze van ennek az egészhez egy másik játékosnak? Kizárt dolog, hogy Liam verekedett volna a pályán. Ő nem olyan. - Akkor is pontosan így hisztizett mint most, hogy menjek el és nézzem meg. Elmentem és elkezdődött a meccs. Talán öt percet volt a pályán mikor hirtelen mindenki sikoltozni kezdett, ugyanis a drága fiam a labda helyett a hátvéd fejét rúgta meg. Ne kérdezz, hogy hogyan volt képes akkorát rúgni a lábával, de valahogy sikerült neki ugyanis a másik fiú agyrázkódást szenvedett. Liamet egész éveben nem engedték a pályára pluszba még az agyrázkódást szenvedő fiú egészségbiztosítóját is nekem kellett kifizetnem ugyanis a nézősorokból úgy látszott mintha a fiam direkt, saját akaratából rúgta meg a hátvédet. Égett a pofám a szégyentől, de rendesen. Azóta sehova nem kísérem el. Engem többé senki nem fog cikis helyzetbe hozni. Pláne nem ez a takonypóc aki nem tud olyan lenni mint a többi normális gyerek. - nem merek szólni, pedig legszívesebben úgy leordítanám a fejét amiért így beszél a fiáról.
- Liam nagyon is normális, csak egyszerűen Te nem tudod Őt elfogadni olyannak amilyen. - suttogom szinte már sírva. Brad vérszemet kap majd elkapja a csuklómat és megszorítja azt. Felszisszenek, de eszembe sincs megpróbálni kihúzni a szorításából.
- Ha megtudom, hogy ma elmentél arra a meccsre, esküszöm este úgy megbaszlak, hogy hetekig nem fogsz tudni ülni. Semmi közöd a fiamhoz, ugyanis Te nem vagy neki senkije! Te ebben a házban miattam vagy megtűrve és elhiheted ha Liam megtudná a mocskos kis titkaidat soha a büdös életben nem állna veled szóba ugyanis gyűlöli azokat a lányokat akik pénz miatt vannak egy férfival. - és azzal erőteljesen az ágyra lök, majd még utoljára nyom egy erőltetett csókot a számra és magamra hagy.
Az ajtó becsukódik én pedig sírva fakadok. Felülök és átölelem a térdeimet majd elkezdem magam ringatni előre és hátra. Tudom, hogy képes lenne elmondani Liamnek azt, hogy hogyan is kerültem az apjához. És abban is igaza van, hogy soha többé nem állna velem szóba. De én azt nem akarom! Nekem szükségem van Liamre és a beszélgetéseinkre ugyanis előtte nem kell megjátszanom magam és nem is bánik velem durván. Mégis a szemébe hazudok.
A telefonom megcsörren és Liam neve villog rajta. Azért hív, hogy megtudja, hogy el e indultunk már. Ha most elmegyek és Bradley megtudja nagyon bedurvul. De ha nem megyek el megint Liam lesz az aki maga marad.

                         

A gimnázium parkolójában alig találok helyet, de végül mégis csak sikerül. Szinte futva teszem meg a tornateremhez vezető utat, de nem a lelátókhoz megyek hanem a fiú öltözőhöz. Azt akarom, hogy Liam tudja azt, hogy nincs egyedül mert én itt vagyok és szurkolok neki. Nem ciki az ha valaki nem jó a fociban. És akkor mi van ha pár éve megrúgta valaki fejét a labda helyett? Semmi.

Az öltöző ajtaja nyitva van és hangok szűrődnek ki ezért inkább úgy gondolom, hogy ott ahol állok megvárom míg kijön. De a buta beszéd valahogy nem megy el a fülem mellett.

-...Payne akár mennyire is fáj ezt közölnöm veled, de a tesitanár hajthatatlan volt. Pedig az egész csapat térden állva könyörgött neki, hogy téged még csak a pálya közelébe se engedjen - azt a rohadt. És még én merek nyavajogni azon, hogy Brad hogy bánik velem. - Figyelj tegyél meg nekünk annyit, hogy imádkozni fogsz azért, hogy Dereket ne kelljen lecserélned. És ha az imád beválik akkor egész meccs alatt ülhetsz a kispadon és nekünk nem kell szégyenkeznünk miattad. A csapat képet már így is elrontottad a nyomi fejed miatt.

- Mégis miért kell rá állnia a csoportképre? - szólal meg egy másik srác is. - Az Ő ocsmány képére úgysem akar senki emlékezni.

- Majd kiphotoshoppoljuk és kész - ennyi köcsög egy helyen. Ezeknek nincs szívük! Istenem szegény srácnak mit kell átélnie nap mint nap, csak azért mert nem úgy néz ki mint a társai.

A szónokló srác elindul a többi paraszt pedig követi. Kivéve egyet, még hozzá Liamet. Ő még mindig az öltözőben ül és a cipőjét köti be, de mikor meglát rögtön felpattan és ez miatt majdnem elesik a cipőfűzőjében. Annyira aranyos mikor ilyen kis béna.

- Te eljöttél? - kérdezi csodálkozva.

- Miért ne jöttem volna el? - kérdezem értetlenül és megállok előtte. - Hisz megígértem.

- Apa is mindig megígéri, és mégsem jön el soha sem - vonja meg a vállát szomorúan. Lehet, hogy este nem csak engem nyír ki hanem Liamet is.

- Azt akarod, hogy inkább menjek el? - kérdezem és sarkon fordulok, hogy tudjak elmenni miközben arcomon csalódottság tükröződik. Éppen hogy csak megfordulok mikor egy lágy szorítást érzek meg a csuklóm. Liam gyengéden szinte remegő kezekkel húz vissza. Kezei jég hidegek és mikor tudatosul benne, hogy a csuklómat fogja rögtön el is engedi zavartan.

- Csak szeretném megköszönni, hogy itt vagy - nyögi ki nagy nehezen, de nem néz rám hanem a cipőjét bámulja. Esküszöm egyszer még megzabálom. Gondolkodás nélkül fonom karjaimat a nyaka köré és ölelem meg annyira amennyire csak tudom. Ő nem ölel vissza és érzem azt, hogy mennyire zavarban van a közelségemtől.

- Hajrá Szépfiú! - engedem el a nyakát és még utoljára egy puszit nyomok az arcára, majd rákacsintok és elhagyom az öltözőt.

A lelátón a pályához legközelebb álló helyet foglalom el, hogy mindent lássak. Liam a pálya szélén áll, de nem úgy néz ki mint akit nagyon érdekel a meccs. Párszor rákiabál Louisra és Harryre akik játsszanak, de semmi több dolga nincs. Pedig nyugodtan játszhatna Ő is, nem értem, hogy miért kell mindenkinem ennyire lenéznie őt. 

A meccs pontosan egy óra hosszú. Mikor véget ér én vagyok az utolsó aki elhagyja a lelátót. Az a célom, hogy bevárom Liamet és így megakadályozom azt, hogy megint kinevessék. Mikor én leérek Liam is akkor áll fel, de nem felém kezd el jönni, hanem egy lány után. A csajnak hosszú fekete haja van és volt szerencsém látni azt ahogy a pasijával szinte megeszik egymást. De ha pasija van akkor mit akarhat tőle Liam?

Tisztes távolságban állok meg, de úgy hogy ne vegyenek észre viszont mindent tisztán hallok. Vagyis csak azt hallom ami a lényeg.

- Szia Bethany...én....én...csak...csak...- Liam dadog? Vagy rohama van? Esetleg elfelejtett beszélni? Jesszusom olyan mint aki nem tud beszélni. Na ne már, hogy a csajtól rezelt be ennyire.

- Te csak mi? - kérdez vissza fagyosan a lány. Ezt nem hiszem el, nem veszi észre, hogy Liam miatta van zavarban? Legalább lehetne vele kedvesebb is.

- Nagyon...izé...cs-cs...- Liam a hajába túr az arca pedig paprikapiros.

- Nincs időm a dadogásodra. Először tanulj meg beszélni aztán gyere utánam. De előtte még szedd rendbe magad, mert röhej ahogy kinézel. A szemüveg totál párás, a homlokod izzadt, ocsmány vagy! Tudod mit inkább a közel jövőben ne is szólíts meg. A végén még azt fogják hinni, hogy barátkozom veled. - azzal fekete haját hátra dobja és magára hagyja a földbe gyökerezett lábú fiút, aki pár másodperc múlva a falnak dől és úgy csúszik le a hideg padlóra. 

Ez meg mi a franc volt?....

10

Hellóóó!!! Csak szerintem, röhejes és egyben furcsa, hogy az oldal nézettsége naponta több mint 800 és ebből átlagban 4 ember komizik és körülbelül 22 pipát kapok egy fejezethez ? o.O hülye vagyok matekból, de ez akkor is vicces xD na, no problem soha nem az voltam aki kényszeríti az olvasóit h komizzanak, de azért nem hiszem el h ennyire lusták vagytok :P meg azért én itt két naponta hozom a részeket ti meg kicsit kakikáltok a fejemre :D szarul esik, de nem érdekel :D írok mert szeretek és ha senki nem komizik akkor ez van, tőlem nem szabadultok meg..ez van xD

~ Liam Payne ~

Fogalmam sincs, hogy mikor fordult elő velem olyan, hogy megrémültem a barátaim megjelenése miatt. Nem is az, hogy megrémültem hanem inkább csak csalódott lettem amiért pont most rontottak be a házunkba, csak úgy, hogy én nem tudtam róla. Azt hiszem, hogy tudom miért volt múltkor Harry mérges mikor éjjel oda állítottunk hozzájuk Louisval. Hát most én is rettentő mérges voltam rájuk amiért csak így megjelentek. Basszus legalább felhívhattak volna és akkor nem lennék most ilyen kényelmetlen helyzetbe. Nagyon nem akartam azt, hogy meglássák Conniet. Vagyis egyszer tuti, hogy találkoztak volna mivel állandóan együtt vagyunk, de úgy gondolom, hogy ennek a nagy találkozásnak még nem ma lett volna az ideje.
Hiszen még én sem törődtem bele teljesen, hogy az apám új barátnője egy huszonkét éves egyetemista lány aki tele van titkokkal. Olyan titkokkal amiket én tudni akarok. Meg szeretném Őt teljesen ismerni. Azt akarom, hogy megbízzon bennem és ha úgy van az én vállamon sírja ki magát miközben és a selymes sötétbarna haját simogatom és kedves szavakat suttogok a fülébe...mi van? Megint elkalandoztam. Ez a csaj megőrjít, de komolyan.
Annyira szívesen beszélgettem volna még vele. Átbeszélgethettük volna az egész délutánt míg apa haza nem ért volna és nem vitte volna fel, hogy tudja megdöngetni. Azt hiszem, hogy füldugóban fogok aludni mert nem vagyok kíváncsi arra ahogy Connie az apám nevét ordítja miközben elélvez. Más lánytól elviselem, de Tőle nem vagyok hajlandó.
Ő annyira normális, egyszerűen nem az apámhoz való. Inkább hozzám, sokkal jobban összeillenénk. Térj már észhez ember! A szemében csak egy tizennyolc éves kölyök vagy. Azt sem tudod, hogy hogyan kell a csúcsra juttatni. Ő már tapasztalt, te pedig csak egy szűz fiú vagy!  Tényleg észhez kell térnem. Alig ismerem szóval nem szabad hülyeségeken gondolkoznom. Nem ott van Bethany. Rá kell összpontosítanom és arra, hogy az érettségi előtt a barátnőm legyen. Beth a hozzám való lány. Nem pedig Connie. Tényleg mihez kezdenék vele ha összejönnénk? Lefogadom, hogy már egy csomó pasija volt szóval tudja, hogy mi a helyzet az ágyban. Én meg még az óvszert sem tudnék magamnak rendesen felhúzni.  Meg sem fordulna a fejében, hogy összejöjjön velem. Süt róla, hogy mennyire reménytelen eset vagyok. Azon sem lepődnék meg hogyha a homlokomra lenne írva, hogy szűz vagyok meg.
Mondom én, hogy totál össze vagyok zavarodva. Lehet, hogy apának pont ez volt a célja. Azt akarta, hogy szarul érezzem magam amiért Ő negyven évesen olyan csajjal jön össze, aki velem soha nem járna. Majd egyszer megköszönöm neki.
És most még Louis és Harry is itt van akik pont olyan bénák csajozásban mint én. Soha nem hallottak még az intelligenciáról? Olyan feltűnően nézik Connie melleit, hogy szinte már kipotyognak a szemeik a helyükből. Habár jobb még azt bámulják mert legalább addig sem fognak faggatni. Valahogy nincs ínyemre elmondani nekik, hogy ez a dögös lány az apám új barátnője. Kész rémálom. Az apámnak jobb csaja van mint nekem valaha lesz. Nem is jobbat mondok...az apámnak olyan barátnője van aki még bennem is megmozgat valamit. Katasztrófa.
- Liam Te ellógtál suliból, majd kiderül, hogy egy dögös macával töltöd az idődet mikor a barátaid izgulnak miattad. - szólal meg szemrehányóan Louis és végre leveszi tekintetét Connie dekoltázsáról. Tudtam, hogy le fognak égetni.
- Lou miből gondolod, hogy a csajjal töltötte a délelőttöt? Szerintem a cica csak eltévedt, Liam pedig úgy döntött, hogy befogadja, így nem tud menekülni - veszi át a szót Harry. Ha tehetném legszívesebben elsüllyednék szégyenemben. Annyira tudtam, hogy le fognak járatni. A legrosszabb pedig az, hogy Connie csak ül és alig bírja vissza tartani a feltörekvő nevetését. - Cicus megmutassam a kivezető utat? - kérdezi pimaszul Haz és Connie elé sétál, hogy tudja megérinteni a karját. A célja az, hogy a lányt felhúzza a kanapéról, de a terve hamar kudarcba fullad. Ugyanis ujjai éppen hogy csak hozzá ér Connie karjához a lány új rá csak Harry kezéhez, hogy szerintem a vörös nyoma még pár héttel később is meglesz. Haz gyorsan vissza húzza a kezét majd simogatni kezdi a fájó pontot és csúnyán néz a mellettem ülő lányra.
- Még egyszer ne merj tapizni, mert legközelebb a tojásaid fogják bánni, Bongyorka. - figyelmezteti Connie a sápadt srácot aki szinte elbújik Louis mögött. Tuti, hogy ma már nem fog többé merni megszólalni.
- Nem is tudtam, hogy itt forgatják a Karate Kölyök új részét. Főszereplőnek jelentkeztél mi? - kérdezi Louis érdeklődve. Miért nem tud az életben egyszer normálisan viselkedni? - Verekedni azt tudsz, de eléggé erős akcentusod van nem gondolod? - most, hogy így megemlíti tényleg. Connie nem amerikai akcentussal beszél hanem valahogy máshogy. De nem jövök rá, hogy hogy.
- Ilyen szép bókot még soha nem kaptam. Mindig is tudtam, hogy csodásan mutatnék a vásznon, csak az a baj, hogy a közönség nem lenne ugyan ezen a véleményen és a filmipar egy szempillantás alatt csődbe borulna miattam. - kacsint rá Louisra Connie. Régebben ha valaki elkezdett Louval flörtölni akkor vette a lapot. De most csak semleges tekintettel néz a lányra. És ha jól sejtem közben pedig Gemma jár az eszében. Na nehogy már Gemma miatt veszítsem el az egyik legjobb barátomat.
- Akkor mégis csak nekem van igazam. Eltévedtél, Liam pedig megfenyegetett, hogy nem hagyhatod itt. Ép eszű lány nem maradna kettesben Liammel órák hosszat. - csattan fel Harry.
Igen, ott már gondok vannak mikor még a legjobb barátod szerint is egy csődtömeg vagy. Harry elég sokszor sértett már meg, de mégis a barátomnak mondom. Ő ilyen. Valamikor azt sem tudja, hogy mit beszél, vagy csak az után jön rá, hogy mennyire megbántotta az adott személyt miután elhagyta a bántó szó az ajkait. Louis egyszer két hónapon keresztül nem beszélt vele, ugyanis Harry kijelentette, hogy egyszer simán lefektetné Lottiet majd úgy csinálna mintha semmi nem történt volna kettőjük között. Louis totál berágott rá és közölte, hogy a húga nem egy ribanc és ajánlja, hogy maradjon tőle távol mert ha nem akkor ő saját maga fogja megverni.
- Pedig akár hiszed, akár nem de már órák hosszat beszélgetünk és totál jól érzem magam vele. Életemben nem találkoztam még nála jobb fej sráccal. - nem tudom, hogy Connie ezt most komolyan gondolja vagy csak Harry előtt játssza meg magát. Akár mi is az igazság, a szavai jól esnek.
- Melyik bolygóról szabadultál? Az Unalom Bolygójáról ahonnan Liam is érkezett? - kérdezi Harry gúnyolódva. Nem bír bele törődni mikor egy lány nem vele foglalkozik. Utál veszíteni.
- Durset, Anglia a becses lakhelyem, de mivel ide járok egyetemre ezért most már itt lakom. Ó és mellesleg Connie O'Neill a nevem és Liam apja a pasim és egyben élettársam. - csend honol a helységre. A két srác szája tátva marad és bele értve az enyémet is. Angliában él? Vagyis ott ahova egyetemre akarok járni? Hát ez eszméletlen. Hogy nem vettem észre. Hisz neki annyira brites a stílusa. Mintha tudnád, hogy hogyan néznek ki a brit lányok.
- Te brit vagy? - kérdezem örömteli hangon. Kis híján a nyakába ugrok.
- Te komolyan Liam apjának a csaja vagy? - kérdezi Harry kikerekedett szemekkel.
- Te vagy akkor mostantól Liam anyja? - kérdezi Louis, Connie pedig csak a fejét kapkodja. Szerintem életében nem halmozták még el ennyi kérdéssel mint most mi.
- Büszke angliai lakos vagyok. Igen komolyan Liam apukájának a csaja vagyok. És úgy gondolom, hogy huszonkét évesen még ciki ha valaki anyának szólítana, szóval nem nem vagyok Liam anyja. Még valami? - válaszol gondolkodás nélkül a kérdésekre. Harry és Louis nézése rögtön megváltozik felé. Szerintem tudják, hogy meg kell tartani a tisztes távolságot vele szembe. Hisz mégis csak az apám barátnője. Szóval úgy kell hozzá viszonyulniuk mint egy felnőtthöz.
- Hát ez eszméletlen - igazítom meg a szemüvegemet és az izgatottságtól még normálisan beszélni sem tudok. - Én is jövőre Angliában fogok élni ugyanis oda készülök egyetemre. Imádom azt az országot és egy csomó mindent tudok is róla. Például azt olvastam, hogy a brit lányok csinosak, de ahogy elnézem tévedtek, ugyanis Te brit vagy viszont nem csinos hanem egyszerűen gyönyörű. - oké én most ezt kimondtam hangosan? Komolyan hangosan a szemébe mondtam, hogy gyönyörű? Ó te jó ég. Valaki öljön meg.
Connie csak áll a szája pedig egy picit szétnyílik a döbbenettől. Hatalmas barna szemeivel az enyémeket keresi. Azt kívánom, hogy bárcsak szétnyílna alattam a padló. Lesütöm a szemeit és elkezdek hátra felé menni - noha nem tudom, hogy mikor álltam fel. Kicsit sem zavar, hogy Louis és Harry majd szétpukkadnak a nevetésben. El tudom képzelni magam, hogy hogyan is nézhetek ki. Mégis mi ütött belém? Hiszen ő Connie az apám barátnője! Nem mondhatom csak úgy rá, hogy gyönyörű.
- Még soha senki nem bókolt nekem ilyen szépet - szólal meg alig hallhatóan Connie, majd azt veszem észre, hogy feje közelíteni kezd az arcom felé. Még levegőt venni is elfelejtek mikor megérzem a parfüme illatát ami teljesen elveszi az eszem. Lehunyom a szemeit, de rögtön ki is nyitom mikor puha ajkakat érzek meg az arcomon. Connie megpuszilt engem? Kikerekedett szemekkel bámulok a lány ajkaira ami előbb még az én arcomon pihentek, majd kezemet arra a pontra teszem ahol megpuszilt. Nem tudom felfogni, hogy mi is történt. Engem eddig még lány soha nem puszilt arcon.
Csengetnek, Harry pedig szó szerint felugrik.
- Ez Gemma lesz. Mondtam neki, hogy jöjjön értem ugyanis anya vacsizni visz minket. - magyarázza miközben a kabátját veszi. Nem érdekel most Louis, pedig  Gemma név hallatán összerezzen és tudom, hogy legszívesebben kifutna, hogy láthassa. De mégsem mozdul. - Liam gyógyulj meg! - mondja és elviharzik.
- A nővére is olyan lüke mint Ő? - kérdezi gondolkodva Connie majd ő is lelép. Így az ebédlőben ketten maradunk Louisval. Leül a kanapéra, de le sem veszi rólam a tekintetét. Rosszat sejtek.
- Liam, Ő a papád élettársa. Nem zúghatsz bele! - mondja keményen, de olyan hangnemben ahogy eddig még soha nem beszélt velem.
Megrémülök. A szájából azt hallani, hogy belezúgtam Connieba rémes. Azt sem tudom az, hogy mikor van az mikor belezúgok valakibe. Tuti, hogy hazudik és téved.
- Egy lány van akibe bele vagyok zúgva és az Bethany. - kérem ki magam felháborodva. Na igen, csak kettejük között annyi a különbség, hogy Connieval beszélek, Bethel meg még soha sem. És még csak meg sem puszilt. Sőt meg sem köszönte mikor bókoltam neki. De Connie igen!
- Ha nem vetted volna észre flörtöltél vele! Kár, hogy nem látod magad, hogy hogyan is nézel rá. - csóválja a fejét. Leizzadok. Hogyan nézek Conniera?
- Miért, hogyan? - kérdezem bizonytalanul.
- Pont úgy mint Bethre. A szemeid csillognak az arcod ki van pirulva és miközben beszél, te szinte olvadsz a hangjától. - létezik olyan, hogy valaki ilyen rövid időn belül bele zúg valakibe? Miket beszélek? Én soha nem szeretnék bele Connieba! Hisz négy évvel idősebb tőlem. De mi van akkor ha Lou igazat mond, csak én nem merem bevallani magamnak?
- Elvesztem - dőlök hanyatt és pontosan Louis ölében kötök ki. A srác átkarolja a vállam és megpaskolja a kezem. Ez szörnyű. - Könyörgöm erről ne beszélj Harrynek! Sőt senkinek. Valahogy kizúgok belőle vagy valami. Connieval közöttünk soha semmi nem lehet. Az apám megölne ha megtudná, hogy tetszik a barátnője...- szinte elsírom magam fiú létemre.
- Bennem megbízhatsz Li - mondja miközben lenéz rám. Nincs kedvem felkelni róla. Olyan puha a teste. - Valahogy csak megoldjuk ezt is. A lényeg az, hogy ne szeress bele ennél jobban. Az lenne a tökéletes ha végre Bethany úgy tekintene rád mint egy srácra. És ha beléd zúgna akkor Te egy csapásra elfelejtenéd Conniet. - magyarázza gondolkodva. Ez így egész könnyen hangzik. De hogy érjem el, hogy Bethany végre belém zúgjon?...

9

Meg is érkeztem a friss résszel sokak örömére :D eléggé nyugodt rész lett, szóval úgy olvassátok :P komizni még mindig érrrrr

~ Liam Payne ~

És én még azt hittem, hogy az apám nem tudja nálam még jobban kiverni a biztosítékot. Azt hittem, hogy a gyerekes viselkedésétől nem tud még mélyebbre süllyedni. Hisz szerintem már az is ciki, hogy egy húsz éves suhancnak képzeli magát. Ezek szerint Ő nem veszi észre magát.
Állíthatom, hogy a mai viselkedésével nálam végleg leírta magát. Soha nem hittem volna, hogy egyszer képes lesz kezet emelni rám. Ráadásul egy vadidegen lány előtt.
Sírni lett volna kedvem mikor keze az arcomon csattant. Nem is az ütés fájt, hanem inkább az a nézés amivel jutalmazott. Szemei meg sem rebbentek, de mégis fel tudtam vélni benne egy apró tényezőt. Még pedig azt, hogy kicsit sem bántja az, hogy bántalmaz. A tekintete üres volt és szinte merem azt gondolni, hogy élvezte azt amit csinál. Mintha mindig is erre a pillanatra várt volna. Sejtettem, hogy a gondolatai közt cikázik az a dolog, hogy egyszer megüssön, de soha nem gondoltam volna rá, hogy képes is lesz megtenni, ráadásul bocsánat nélkül. Élvezte és nem bánta meg. Sőt merem azt mondani, hogy ezzel a mi viszonyunk végleg megváltozott. Számára egy löket volt és most már tudja, hogy mekkora hatalma is van felettem. Tudja, hogy soha nem lennék képes ellene szegülni hisz a tulajdon apám. Ezért ha úgy dönt, hogy kezet emel rám akkor én el fogom tűrni. Pedig istenemre mondom, hogy annyira szívesen vissza ütöttem volna. Pláne még az után ahogy az újdonsült barátnőjével bánt.
Restellem, de miután elráncigálta mellőlem, - mert az kedvesen mert suttogni a fülembe, - utánuk indultam és a csukott ajtón keresztül hallgatóztam, hogy mi is folyik a hálószobában.
Borzalmas volt állni és csak hallgatni azt ahogy a szerencsétlennel beszélt. Még egy kutyával is szebben beszéltek mint apa Connieval. Azzal a lánnyal aki életemben először kiállt és megvédett az apámtól pedig az égadta világon semmit nem tud rólam. De ő mégis mellém állt és kedvesen bánt velem. Úgy mint eddig még soha. Emberszámba vett!
Ostobán érzem magam amiért mikor először megláttam luvnyának szólítottam. Mégis mit gondoltam volna? Ott állt az apám ingében miközben szinte majdnem előttem szexeltek. Ráadásul az egész megjelenése is olyan kurvás.
De aztán egy másodperc alatt minden világossá vált a számomra. A lány meg lett fenyegetve, még hozzá az apám az aki a karjai közt tartja. Ennyire észvesztően dögös lány mint Ő épp ésszel nem kezdene ki egy több mint negyven éves férfival. Hisz Connie, - milyen furcsa, egzotikus neve van már, - huszonkét éves, és nem úgy néz ki mint aki nem találna a korban hozzá illő pasit.
Miközben álltam az ajtó mögött világossá vált a számomra, hogy valami történt közte és az apám között. Apa valamivel a markában tarja, Ő pedig nem tud menekülni. Merem azt mondani, hogy rá is pontosan úgy kezet emelt mint rám.
Sajnálom Conniet. Még akkor is, hogy semmit nem tudok róla és, hogy úgy néz ki mint egy ribanc. A külső valamit rejt, és szerintem belülről egy összetört lelkű lány akinek segítségre van szüksége, de senkiben nem bízhat meg.

                         

- Liamnek hívnak ugye? - hallom meg a nevem. Összerezzenek a lábaimat pedig rögtön leveszem az üvegasztalról a tévét pedig a kapcsolóval kikapcsolom, majd oldalra fordítom a fejem és szembe találom magam apám újdonsült barátnőjével. Haja csapzott, arca kipirult ami azt jelenti, hogy megint az apámmal kefélt az emeleten. És erre az elméletemre az is rá tesz egy lapáttal, hogy apa lelépett otthonról. Mindig ezt csinálja egy kiadós szex után. Elmegy és estig haza sem jön. De Connie ezt még nem tudja. Nem is értem, hogy miért fog egy tányér forró levest a kezében. Ha az apámnak szánta akkor cseszheti mert az mikorra haza jön a leves javában ki fog hűlni. Végre egy olyan nő apa életében aki tud főzni.
- Ja. - bólintok egyhangúan és meglepődök mikor elindul a kanapé felé, hogy végül tudjon leülni mellém a tányért pedig leteszi az asztalra és felém böki. Értetlenül nézek rá mivel gőzöm sincs, hogy mit is akar valójában. Apa eddig barátnői mind bunkók voltak velem. Sőt még csak a nevemet sem tudták és rabszolgaként tekintettek rám. Azonban Connie úgy tekint rám mint egy srácra akivel akár még barátok is lehetnek. Érdekes ez a lány. - Hiába főztél a pasidnak, ugyanis a drága jó apám arról híres, hogy miután teljes mértékben kielégítették az elvárásait lelép egész napra. - szembesítem a fájó ténnyel. De Connie arca rezzenéstelen marad. Mintha nem is érdekelné, hogy mit beszélek a férfiról akivel ágyba bújik.
- Éppenséggel ezt a levest neked csináltam - mondja kedvesen és nyomja elém a tányért, majd a rövid farmernadrágjának a hátsó zsebéből előhúz egy kanalat és gondosan az asztalra helyezi.
Nem tudom, hogy mitől rémüljek meg jobban. A kanáltól ami fél méterre van tőlem, ami azt jelenti, hogy eddigre a testemre már millió bacilus ugrott rá, vagy pedig attól, hogy az apám új barátnője nekem főzött. Szerintem az utolsó dolog rémisztőbb mint az első. Pedig nálam nagy dolog ha valami rémisztőbb mint a kanál ugyanis kanálfóbiám van, - ha nem hiszed el, hogy van ilyen fóbia keress utána, ugyanis szerintem én piros betűkkel vagyok kiemelve a kanál szónál, mivel szó szerint rettegek tőlük.
Most pedig szépen vágjunk olyan formát mintha tök normális dolog lenne, hogy egy lány akit alig ismerek pár órája, leült mellém a kanapéra, főzött nekem, emberszámba vesz, és úgy beszél velem mintha ezer éve barátok lennénk. És ha ez még mind nem lenne elég, ez a lány rettentően csinos is. Rettentően? Állatira dögös! Persze Bethany nyomába sem érhet, ugyanis nála szebb lány nem él a Földön.
- Nekem? - kérdezem kiszáradt torokkal. És most jön az, mikor képen röhög és a szemembe mondja, hogy mekkora lúzer vagyok amiért elhittem, hogy gondoskodik rólam. Amióta anya itt hagyott a nagyin kívül senki nem főz ránk. Napi szinten rendelt kaján élünk apával. Mondjuk ő nem sűrűn van otthon, de ha otthon van akkor csakis gyors kaját eszünk.
Akkor miért pont Connie készített volna nekem levest? Erre épp magyarázat nincs! Tuti, hogy csak megint én reagáltam túl a dolgokat, mint mindig. Vagy meg lehet, hogy így próbál a közelembe férkőzni. Biztos mondta neki apa, hogy legyen velem kedves és, hogy én akkor majd megkedvelem és nyugodtan élhetik a mézes heteiket ebben a házban.
A házban amit még anyával közösen építettek mikor én megszülettem. A bútorok a falak színe...minden anya érdeme. Mindig azt szokta mondani, hogy így olyan mintha benne laknánk. Tényleg jó ízlése volt, ugyanis sikeresen megalkotott egy igazi családhoz való házat. Apa pedig erre most tojik rá. Ide hoz egy huszonkét éves csajt aki még meg sem tapasztalta azt, hogy mi az az igazi élet.
- Mondtad az apukádnak, hogy összeszedtél valami vírust és, hogy nem mehetsz ez miatt iskolába. Nos az én anyám mikor észre vette, hogy beteg vagyok, belém lapátolt több liter húslevest és a másik napra semmi bajom nem volt ugyanis makk egészséges lettem, nagy bánatomra - ahogy mesél a tekintete úgy szomorodik el miközben az anyukájára gondol. Pont mint az enyém mikor anyáról kérdeznek. Lehet, hogy az ő anyukája is elment? Vagy meghalt? Legszívesebben megölelném, de én ahhoz túl beszari vagyok. Persze úgy nézek én ki mint aki csinos lányokat ölelget csak úgy. - Persze ha örülsz neki, hogy beteg vagy és boldogan röhögsz a dokin, hogy kiírt mivel Te is pont úgy utáltál suliba járni mint én, akkor eszedbe se jusson megenni a levest, mert holnapra olyan egészséges leszel mint soha. - a szomorúság rögtön tova száll az arca pedig ragyog.
Van benne valami különleges. Az ember csak nézi és nézi az aranyos arcát és hiába próbál elfordulni egyszerűen képtelen. Mintha magához láncolna. De én nekem Bethany a mindenem és megfogadtam, hogy én más lányra rá sem nézek. Ő az én életem szerelme, vele terveztem el a jövőmet.
Meg amúgy is mit törődöm én Connie érzéseivel? Hisz az apám barátnője. Nincs miről gondolkodni. De akkor is annyira kedves. Mi van akkor ha csak álca és tényleg az apám parancsolt rá? Lehet, hogy nem is szívéből ül mellettem és beszélget velem. Te jó ég.
Liam gondolkozz már normálisan! - dorgál meg a belső hangom. - Connie egy csinos lány akinek az összes ujjára naponta jutna pasi. Te pedig egy nyomi vagy, aki még Batmanes pizsiben alszik. Ráadásul szemüveges és minden nap csúfolnak a suliban. Örülj neki ha Beth az életben egyszer igent mond neked. Connie soha a büdös életben nem jönne össze veled. Lúzer! Nem csoda, hogy az apáddal jött össze. Ő még negyven évesen is úgy néz ki mint egy igazi férfi, Te pedig tizennyolc évesen még szűz vagy. Soha nem csókolóztál, azt sem tudod, hogy hogyan kell 
- Gyűlölöm az iskolát - motyogom az orrom alatt miközben a csukott tévét bámulom. Addigra a mellettem ülő Connie már törökülésbe helyezkedett.
- Hát a jelen pillanatban én is. Pedig mindenki azt állította, hogy az egyetem jó buli. Ja persze. Ha van eszed soha nem jelentkezel ruhatervezőnek, mert ott csak a pénz a lényeg, mást le sem szarnak. - kezeit a combjára teszi majd fejét az öklével támasztja meg. Ahogy beszél süt róla a gyűlölet amit az egyeteme váltott ki belőle. Annyira rossz lehet ruhatervezőnek tanulni? Félre értés ne essék, soha nem gondolkoztam még rajta.
- Ruhatervezőnek tanulsz? Mióta? - kérdezem kíváncsian. Az egyetemi élet mostanában eléggé izgat, ugyanis jövő ilyenkor már én is egynek a tanulója leszek. És fel szeretnék mindenre készülni.
- Egy hónapja - válaszolja közömbösen, én pedig kissé csodálkozva pislogok. Egy hónap alatt ilyen véleménnyel van álmai iskolájáról? Ez kemény. - De ha most azt mondaná megint az apám, hogy nem mehetek, esküszöm szót fogadnék neki. Inkább üldögélnék a kassza mellett a virágboltunkban, mint hogy ebben a Poklok városában küzdjek a pénzért. - nem nekem mondja hanem a combjának.
Nem tudom miért, de tudni akarok róla mindent. Azt akarom, hogy az élete része lehessek. Tudni akarom, honnan jött, kik a szülei, mi a kedvenc kajája, itala, mit csinál a szabad idejében, hányas a lábmérete, ruhamérete...
Bethany, tudod a lány akiben négy éve már bele vagy zúgva! - emlékeztet a belső hangom. Francba, ez igaz. Bethany életének kellene érdekelnie nem pedig Connié. De Bethel még életemben nem beszéltem és lehet soha nem is fogok. De Connie itt ül mellettem és kedvesen bánik velem. És négy évvel idősebb tőled, pluszban az apád barátnője.
- Tudom bunkónak fogok tűnni a következő kérdésem után, de amióta megláttalak csak ez az egy kérdés van az agyamban - köszörülöm meg a torkom mire a barna szemeit kíváncsian rám mereszti. Ajkaira apró mosoly kúszik gondolom azzal próbál jelezni, hogy nyugodtan kérdezhetek. - Miért pont az én apám?
Arca megfeszül, mosoly az arcára fagy. Megbántottam. Fejét az ablak felé emeli és másodpercekig nem szól semmit. Hülyeség volt megkérdeznem. Nem az én életemről van szó hanem az övéről. És ha neki megfelel apa mellett akkor nekem nincs bele szólásom.
- Mert szeretem. - válaszolja hosszú másodpercekkel később. Hangja nem valami meggyőző. Inkább olyan mintha saját magát próbálná meggyőzni. Pont ezért is nevetek fel a kijelentésén. Ép eszű ember nem tud szerelembe esni az apámmal. Arra csak anya volt képes fiatal korában, de utána rájött, hogy mekkora egy állat a férje. Lelépett engem meg itt hagyott szenvedni.
- A harapásnyom arról árulkodik, hogy Ő is szívből szeret téged - bökök a nyakára ahol egy csúnya lila folt éktelenkedik. Tudtommal valaki csak akkor harapja meg a másikat ha a másik fél ellenkezni próbál. És a foltot elnézve Connie nagyon ellenkezni próbált. - Te jó lány vagy. Pont ezért nem értem, hogy mit keresel apa mellett. Neked eszed van, aranyos vagy, nem pedig egy luvnya vagy mint az apám előző barátnői. - keserűen felnevet.
- Bradley...vagyis az apukád, a ribanc vagy a kurva jelzőt jobban szereti rám használni. - kacsint rám. Megrettenek a szavak hallatán. Én soha nem lennék képes ilyet mondani egy lányra. Persze én nem apa vagyok aki mindent megengedhet.
- Szerintem azok a szavak amik az imént elhagyták a szádat, azokra a nőkre vall akik pénzért árulják a testüket. - magyarázom az elméletemet. Connie eltekint, de nem szól semmit.
- Biztos, hogy Brad tulajdon vére vagy? Már megbocsájts, de Te intelligens vagy és tudsz bánni a lányok érzéseivel. Az apádat pedig csak a szex érdekli - elkezdek fészkelődni a helyemen. Persze nagyon tudok bánni a lányok érzéseivel. Pont ezért nem volt még barátnőm.
- Én is szégyenlem, hogy Ő az apám - sóhajtok fel szomorúan majd a kanapénak dőlök. Connie is követi a példám, de mikor szólásra nyitná a száját, a kertbe vezető ajtó magától kinyílik majd Louis és Harry jelenik meg előttünk...

8

Hellóóóóóóóóóóóóóó!!! és itt van a várva várt nagy találkozás ami szerintem durvább lett a kelleténél de sebaj ;) remélem elnyeri a tetszéseteket és rengetegen komiztooooooooook :)

~ Connie O'Neill ~

Szédülök. Rosszul vagyok. Asszem hányni fogok. Nem is, szerintem itt helyben elájulok és már hívhatják is a hullaszállítókat. Becsukom a szemeimet és pár másodpercig csukva tartom közben pedig abban reménykedem, hogy mikorra kinyitom a szemeimet a szemüveges, béna hajú srácnak nyoma vész.
Annyira lassan és óvatosan nyitom ki a szemeimet, hogy már számomra idegfeszítő. Először csak ay egyiket vagyok hajlandó annyira kinyitni, hogy éppen csak lássak valamit. Kikukucskálok a szemhéjamon keresztül pont abba az irányba ahol pár perce egy számomra ismeretlen kölyök az apjának szólította az én pasimat. A férfit aki maga az örök fiatalság, aki negyven évesen úgy néz ki mint alig harminc éves üzletember. Aki olyan mint egy modell. Egy ilyen férfinak lehetetlen, hogy gyereke van! Meg amúgy is akkor szerintem nekem elmondta volna. Hisz kereken egy hónapja járunk, és akihez ma költöztem hozzá szóval élettársak lettünk, ugyanis hosszú távra tervezi velem.
A tegnap esti vacsorám szó szerint megfordul a gyomromba mikor a tekintetem véletlenül találkozik a srácéval. És nem azért támad hányhatnékom mert nyomi formája van, hanem azért mert ahogy barna íriszeit az enyémekbe fúrja, olyan érzésem támad mintha Bradley nézne rám miközben én alatta vonaglok az ágyban egy kényszer szex közben. A srác tekintete teljes mértékben olyan mint Bradé. Vagyis mit is jelent ez pontosan? Lehet semmit. Attól még, hogy ugyan olyan a tekintete, lehet, hogy nem a fia. Igaz az én szemeim is pontosan olyanok mint az anyámé, de több hasonlóság nincs közöttünk.
Nem állom meg, hogy titkon ne mérjem végig a fiút. Tőlem pár centiméterrel lehet magasabb ami egész jó. Arca kisfiús, amiből azt a következtetést vonom le, hogy gimnazista és még nem nagykorú. Tekintete szűzies és ártatlan, szóval komoly kapcsolata még biztos, hogy nem volt. Sőt szerintem életében egy barátnője volt és eddig csak azzal is egyszer szexelt mivel hisz Istenben és azt vallja, hogy a szeretkezés házasság előtt bűn. Bradleynek soha nem volt ennyire naiv arca mikor rám nézett. Ez a kölyök pedig menten szétrobban a nadrágjában, pedig tényleg nem bámulom feltűnően. Egyszerűen csak a hasonlóságokat keresem közte és Brad között, - de szerencsére nem találok sokat. Eleve szemüveget visel, de szerencsére nem olyat amitől még nyomibb lenne az arca. Szemüveg nélkül sokkal helyesebb lenne szerintem. Szerény véleményem szerint csak elcsúfítja magát vele. Basszus nem hiszem el, hogy nem veszi észre magát. A kontaktlencséről még soha nem hallott?
És mi ez a haj? Jézus manapság a zselés haj a divat a fiúknál, nem pedig a lenyalt és zsíros. Elnézést az övé csak simán lenyalt. Mintha direkt a fejére fésülné a hajszálait, és végül oldalra fésüli, hogy úgy nézzen ki mint egy szemüveges professzor.
Na és a ruházata? Kockás ing? Begombolva a nyakáig, az ujjai szinte eltakarják az egész kézfejét. És a barna nadrág, meg fekete zokni? Ez a srác megérdemli a nyomik díját. Sőt szerintem még a nyomik között is a legnyomibb.
Semmi kép sem szólíthatta Bradet apának. Tuti, hogy csak én hallottam félre. Bradnek és ennek a Liam nevezetű kölyöknek az ég világon semmi közük nem lehet egymáshoz. Kizárt dolog, hogy egy olyan dögös férfinak mint Bradley, ilyen ocsmány kinézetű fia legyen mint ez a marslakó.
- Liam, neked nem iskolába kellene most lenned? Hisz délelőtt van! - vonja kérdőre Brad a zokniban totyogó srácot. Esküszöm ez most totál úgy hangzott mint az apám mikor azt kérdezte tőlem, hogy miért lógtam már megint el a munkaidőmet a virágüzletben. Én mindig elkezdtem magyarázkodni és hülyeségeket beszélni, hogy tudjam kihúzni magam a bajból, azonban ez a srác csak áll és pislogás nélkül nézi Bradleyt. Úgy néz ki mint aki magában átkokat szór a férfira. Lehet, hogy a fiú titkon sátánista, vagy valamilyen szekta tagja. Mi van akkor ha diliházból szabadult őrült?
- Látszik, hogy milyen minta apa vagy Te...Te apák szégyene! - oké ezt most tuti nem hallottam félre. Ez már a második, sőt harmadik eset, hogy apának szólítja Bradleyt. Akkor mit vonunk le ebből az egészből? Azt, hogy Bradleynek titkon mégis van gyereke. Még hozzá ez a marslakó. Szuper. Ezek szerint anya lettem. - Ha nem emlékeznél rá tegnap délután mondtam, hogy összeszedtem valamilyen vírust a suli doki pedig kiírt egész hétre. Nem is értem, hogy miért erőltetem magam hisz téged úgyis csak a luvnyáid érdekelnek. - vonja meg a vállát hanyagul a homlokára nyúló haját pedig még jobban oldalra fordítja. Ismerős helyzet kölyök. Az én apám sem foglalkozott velem soha. Nem figyelt rám, mivel az ostoba virágboltja fontosabb volt mint a saját lánya. Azonban a kis takonypóc most le luvnyázott.
- Tudod kit luvnyázz le kisfiam! - akarom derekamra tenni a kezem, de hirtelen tudatosul benne, hogy még mindig csak egy fehér ingben szteppelek amiből szinte mindenem kilátszik és a kis kölyök pedig a szemüvege alól hatalmas szemekkel bámulja a testem. Komolyan úgy néz mintha még soha nem látott volna női testet.  - Van egy cuki becses nevem ám.
- És szerinted úgy nézek én ki mint akit érdekel a neved? - forgatja meg a szemeit unottan. Ahhoz képest, hogy milyen kis elesettnek látszik elég nagy szája van. A stílusa olyan kis bunkócska.
- Igen, érdekel a neve ugyanis mostantól Connie velünk fog élni mivel Ő a barátnőm. - szól közbe Brad és a derekamnál fogva húz közelebb magához, de annyira, hogy végül egy puszit tudjon nyomni a hajam közé. Liam felöklendezik és nem tudja, hogy hova nézzen. Na nézzenek már oda. Le sem tudná tagadni, hogy mennyire nem kívánatos személy vagyok a számára. Vajon miért? Hisz semmit nem tud róla. Vagy lehet nem tetszik neki az, hogy az apjának barátnője van? Lehet mert így attól fél, hogy így még jobban háttérbe szorul. Pedig eszembe sincs elvenni tőle az apját. Nekem muszáj vele lennem, ez van.
- Szóval egy újabb heti csaj - motyogja az orra alatt a srác, de én az összes szavát értem amit az apjának intéz. Miféle heti csaj? Így Bradley most így is a bögyömbe van. Tőlem megerőszakolhat, de most akkor is felelősségre fogom vonni. Hisz eltitkolta előttem a saját tulajdon fiát! Erre pedig semmi mentség nincs. Kötelessége lett volna közölni velem az első randin, hogy van egy kamasz fia. Ami azt jelenti, hogy tényleg volt felesége. Úgy tudtam. Hirtelen azt veszem észre, hogy a fiú pontosan előttem áll és a kezemet szorongatja. Kezei jéghidegek és mikor tenyere a tenyerembe csúszik megremegek. Furcsa. Így közelről nem is olyan a tekintete mint Bradé. Két különálló személy. - Örvendek a találkozásnak anyuci - nyom egy puszit az arcomra, de ezt mikor megérzem a lehető legtávolabb húzódok tőle. Engem ne puszilgasson egy kölyök. - Liam James Payne vagyok, tizennyolc éves és ahogy elnézlek Te szinte velem egykorú lehetsz, de nem baj mert pár hét múlva úgyis le leszel cserélve mivel az apám szokás szerint meg fog unni. De nyugi az én vállamon nyugodtan kisírhatod magad mert már benne vagyok a praxban. Mondjuk ennyire fiatal anya jelöltem még soha nem volt, de majd hozzá szokom valahogy. - tudjátok, hogy hogyan tátog egy hal? Hát én jelen pillanatban pontosan ugyan úgy néztem ki. Csak tátogni tudtam Liam monológja után.
Tizennyolc éves ami azt jelenti, hogy négy évvel fiatalabb tőlem szóval akár még a barátnője is lehetnék. De ő mégis úgy próbál rám tekinteni mint a mostohaanyjára. Ez borzalmas. Én senki mostohaanyja nem akarok lenni. Pláne nem egy tizennyolc éves kölyöknek. Jesszus mit fognak rólam gondolni, vagy róla? Én menten elsüllyedek szégyenembe.
- Válogasd meg a szavaidat fiam! Connie és én már hetek óta együtt vagyunk és komolyan gondoljuk ezt az egészet. És attól még,hogy csak huszonkét éves nem beszélhetsz úgy vele mint a legjobb barátoddal. - torkolja le Brad, de Liam nem úgy néz ki mint aki nagyon felfogta volna a szavait.
- Huszonkettő? Azt reméltem, hogy legalább huszonöt elmúlt már. Apa ez már tőled is siralmas, pedig azt hittem, hogy ennél mélyebbre nem süllyedhetsz...- és akkor egy hatalmas csattanás Liam pedig megtántorodik és a vörös arcát fogja. Szemei csillognak a feltörekvő könnyektől amik ki akarnak folyni, de nem engedi. Ajkába harap és csak szorítja a tenyerét az arcához miközben apját bámulja. Brad keze még mindig a levegőben van és szuszog az idegtől. Én pedig csak állok közöttük és a fejem kapkodom. Most már beigazolódott a feltételezésem. Bradley Payne egy vadállat, én pedig ennek a szörnyetegnek vagyok a kurvája és nem tudok menekülni. Úgy látszik mindenkinek képes neki ugrani és még csak bocsánatot sem kér.
Pár percig senki nem szólal meg. Utána mégis én vagyok az aki megmozdulok. De nem Brad mellé állok, hanem egyenesen Liamhez sétálok és az arcát fogó kezét gyengéden elhúzom, hogy a vörös ütés nyomon tudjak végig simítani. A fiú megremeg az érintésemtől, majd csodálkozva néz rám. Mintha eddig még senki nem törődött volna vele. Amit ki is nézek belőle. Egy ilyen apa mellett én már rég megszöktem volna.
- Tekints rám úgy mint a legjobb lány barátnődre, akit az apád minden nap a játékszerének használ. - suttogom alig hallhatóan és tudom, hogy csakis Liam hallja. Bradley a fülét hegyezi, de mind hiába. Liam tudtára akarom adni, hogy számomra semmit nem jelent az apja. Csakis kényszerből vagyok vele. Visszaszívom amiket a fiúról gondoltam. Liam élete maga lehet a szenvedés. Nem csodálom, hogy ennyire nyomin néz ki. Lehet, hogy Brad rendszeresen bántalmazza.
- Connie ne suttogj előttem! - förmed rám Brad.
- Édesem én azt hittem, hogy azt szeretnéd, hogy legyek jóban a fiaddal akit egészen idáig eltitkoltál előlem. - mondom rezzenéstelen arccal. Bradley arca megfeszül és szinte már attól félek, hogy nekem is lekever egy pofont.
- Mondtam már, hogy válogasd meg velem szemben a szavaidat ha jót akarsz magadnak! - válaszolja nyersen és elkapja a karomat, hogy utána tudjon maga után húzni egészen a hálószobájáig. Az ágyra nyom és becsapja maga után az ajtót, majd a padlón heverő ruháimat hozzám vágja.
- Azt mondtad, hogy élvezed mikor ilyen lenge öltözetben vagyok. - emlékeztetem a saját szavaira amit nekem intézett mikor felvettem az ingét. A hajába túr és fölém áll. Megijedek.
- Csak nekem mutogathatod magam, nem pedig a fiamnak aki még kamasz és egy ilyen nő láttán mint te rögtön merevedés lepi el a farkát. Nem akarom azt, hogy rád verje ki! - túr bele a hajába. Ezt a köcsögöt. Mégis, hogy tud így beszélni a saját gyerekéről? Ez undorító.
- Már bocs, de Te egy faszfej vagy! - közlöm vele a tényt. A szemeit az enyémekbe fúrja, de állom a nézését. - Eltitkoltad előttem, hogy van egy fiad akiről messziről lerí, hogy mennyire vágyik a törődésedre, de Te szó szerint baszol a fejére. De persze nekem kussolnom kell mert én csak a kurvád vagyok aki csak a pénzedért van veled. - Még közelebb jön hozzám és felemeli a kezét hirtelen ami a nyakamon landol. A nyakamnál fogva húz egészen a falig majd lök neki és teljes erőből szorítani kezdi a nyelőcsövemet. A lábaim a padlótól a levegőben vannak és kapálózni próbálok.
- Fogd. Be. A. Pofád! - mondja keményen az összes szót külön, hogy jól érthető legyen. - Megmondtam, hogy kussolsz és csak akkor beszélhetsz vagy kérdezhetsz mikor én megengedem. A fiamhoz semmi közöd úgy ahogy az életemhez sem. Te csak az én saját ribancom vagy akinek fizetek. És neked az a dolgod, hogy azt csináld amit én mondok az én pénzemért. Szóval Kedvesem ha nem tetszik valami akkor közöld velem, vagy megöllek. - bólintok az arcomról pedig folynak le a könnycseppeim. Még nagyobbat bólintok, hogy megértettem és végre elengedi a nyakam, de nem enged el. A falnak szorít és letámadja az ajkaimat. Erőteljesen szívja az alsó ajkam én pedig hagyom. Hisz nincs más választásom. Soha a büdös életben nem fogok tudni elmenekülni a karjai közül...

7

És meg is érkeztem a kövivel. Mostantól kezdenek beindulni a részek, vagyis izgisek lesznek, de nagyon ;) Nincs korhatár, de azért lehet h jobb lenne ha csak saját felelősségre olvasnátok :P A komikra válaszoltam és örülnék neki a most is kapnék párat :D 

~ Connie O'Neill ~

- Mit szólnál egy házszentelőhöz? Vagy helyesebben ágy szentelőhöz? - és azzal erőteljesen az ágyra lök majd fölém tornyosul és a nyakamat borítja el apró, mégis annál szenvedélyesebb csókokkal. Kezeim automatikusan lesznek libabőrösek a jobb kezemet pedig a tarkójáig érő hajába nyomom és lágyan belé túrok, miközben másik szabad kezemet a hátán húzogatom fel és le. Minden egyes nyakamra kapott csók után a számat apró hang hagyja el, ami az élvezetet jelképezni. Nem csinált semmit, de én máris átadtam magam a gyönyörnek.
A gyönyör amiről Donna beszélt és amit pontosan egy hónapja tapasztaltam meg azon a bizonyos estén a Pink Pussyban. Akkor este a kislány énemet örökre elveszítettem. Az ártatlanság szó megszűnt létezni a szótáramban. Helyette egy szenvedélytől égő nő lettem, aki a saját testének köszönheti a luxus életét.
Megvonaglok ahogy férfiasságát megérzem magamban. Nem fáj, nem érzem magam a csúcson csak egyszerűen elviselem. Egyszerűen már nem tudom a fellegekben érezni magam attól ahogy próbál elkényeztetni. Meguntam már ezt a mindennapos rutint. Ugyan ez történik minden áldott nap. Találkozunk, beszélünk egy sort majd az ágyra lök és kezdődhet a szex. Mindegy, hogy hol és mit csinálunk éppen, a vége úgyis ugyan az. Szex!  És azt akarja tőlem, hogy ne érezzem magam játékszernek. Akkor mégis mi vagyok? Egy cafka aki képes volt az egész életét megváltoztatni csak azért, hogy ne dobják ki a sulijából és, hogy tudjon a szüleinek felvágni azzal, hogy mégis elérte az álmait? Igen lehet, hogy az álmaim eléréséhez közel vagyok, de a magánéletemet meg tönkre tettem. Könyörgöm egy negyven éves férfi kurvája lettem! Azért lettem egy csapásra pénzes fruska mert kielégítek egy olyan embert aki ezért még a csillagos eget is lehozza. Nincs más dolgom csak azt csinálni amit Ő kér tőlem, cserébe pedig mindent megcsinál nekem amit csak akarok. Olyan ruhákat vesz amiket eddig soha nem vehettem meg magamnak. Minden este menő éttermekbe visz. Az első randinkra egy luxus jachtra vitt ahol közölte velem, hogy azt akarja, hogy a barátnője legyek. Nem volt más választásom így rábólintottam. Alig ismertem egy hete, de már a barátnőjének tudhatott.
Nincs okom panaszkodni, mert mellette olyan életem lett amire a szívem mélyén mindig is vágytam. Hiába az arany élet ha a legfontosabb dolog hiányzik az életemből. Még pedig a szeretet és a szerelem.
Bradley Payne mellett pedig ezeket a dolgokat nem kapom meg. Neki csak a szexre kellek. Őt nem érdekli, hogy ki is vagyok valójában. Csak azért kellettem neki mert jól nézek ki. Tökéletes testem van, fiatal vagyok és az ágyban is megcsinálom azt amire kér. Számára pedig ezek a fontos dolgok. Őt nem érdekli más, csak az, hogy a farkát tövétől hegyéig belém nyomja és a nevét kiabáljam mikor elélvezek.
Donna előre megmondta, hogy ez lesz. Ha egyszer megtapasztalom a gyönyört soha többé nem fogok tudni menekülni. Igaza volt. A gyönyör maga Brad, aki szó szerint magához láncol nekem pedig esélyem sincs menekülni ugyanis tudja, hogy mivel tartson magánál. Az egész életemről tud mindent. Nincsenek előtte titkaim és pont ez a legszörnyűbb. Ha valamiben ellent merek mondani neki akkor fellázad ellenem és megfenyeget. A markába tart és ha kedves az életem akkor nem ellenkezek.
Nem szeretem őt. Csakis a pénze miatt vagyok vele. De mégis elérte azt, hogy élvezzem azt amit velem csinál. Régebben soha nem engedtem volna meg, hogy engem egy férfi nemű lény használjon ki. Ha egy srác játszott csak velem azzal rögtön szakítottam. Azonban vele nem tehetem meg ezt és, hogy őszinte legyek nem is akarom.
Túlságosan csábító ez az új életem.  Lehet az új életemben egy játékszer vagyok és egy ribanc akit csak a pénz érdekel, de imádom ugyanis végre nem unalmasan telnek a hétköznapjaim.
Felnyögök ahogy kihúzza magát belőlem és erőteljesen a hajába túrok majd meghúzom azt, hogy ne hagyja abba, de hiába. Kifújja a levegőt majd mellém fekszik és lágyan maga felé húz, hogy tudjak a csupasz mellkasára feküdni. Halkan pihegek miközben arcát kémlelem. Ha nem ismerném nem mondanám el róla azt, hogy már elmúlt negyven éves. Úgy ahogy azt sem nézném ki belőle, hogy fiatal lányokat futtat. Az ő stílusa olyan üzletemberes. Viszont amekkora házban él és amilyen luxus körülmények között, rögtön sejtheti az ember, hogy nem egy megszokott átlag munkája van. Egyáltalán, hogy jutott el odáig, hogy sztriptíz bárt nyit? És mi van a családjával? Nem hiszem el, hogy ha valaki ennyi évesen is ilyen jól néz ki, hogy fiatalabb korában nem volt felesége. Gyerek tuti hogy nincs mert egyszerűen az nem lenne neki való. Ahhoz Ő túl fiatalos és szeleburdi. Könyörgöm képes volt összeállni velem, holott tudja, hogy hány éves vagyok. Majdnem húsz év van közöttünk, de mégis büszkeséggel mutat be a korabeli barátainak.
 Már csak arra leszek kíváncsi, hogy mit fognak szólni a szüleim ha a közeljövőben haza állítok Braddel. Szerintem kitagadnak amint meglátják őt. És ami a legszörnyűbb, egyet is fogok érteni velük.
Komolyan olyan szánalmas vagyok, hogy egy tőlem húsz évvel idősebb pasival éljek? Ezek szerint igen. A Sors ezt az életet rendelte el nekem, mivel nem hallgattam az apámra. Életem legnagyobb hülyesége volt mikor Los Angelesbe jöttem.
- Szép kis házad van. - kuncogok fel és elkezdem az enyhén borostás arcát simogatni. Az az én álarcom ahol meg kell hazudtolnom a saját érzéseimet és el kell rejtenem őket a szívem legmélyére. - Nem unatkoztál itt egyedül? Mármint szerintem hatalmas egy agglegénynek. - jegyzem meg, mire Brad arca elkomorodik és csak bámul maga elé. Tudom, hogy a magánéletéről nem szabad kérdeznem mert bepipul. De én kíváncsi vagyok arra az életére ami nem a fényűzésről szól és a pénzről. Biztos, hogy van családja, vagy volt. Felesége is lehetett mert az ujján ott virít egy gyűrű helye amit nem tud eltitkolni. Rögtön észre vettem mikor először kerültem közeli viszonyba vele. Attól még, hogy nem hordja a jegygyűrűjét a múltját nem tudja eltitkolni. De vajon mi történhetett a feleségével? A nő miért hagyta csak úgy ott és Bradley miért nem hajlandó róla beszélni?
- Túl sokat kérdezel Tündérke - kacsint rám majd a nyakamnál fogva húz magához, hogy szájával tudja betapasztani az ajkaimat. De mikor észre veszi, hogy az én ajkaim nem akarják a csókot, érzem ahogy az izmai megfeszülnek. Nyelvét erőteljesen akarja a számba átnyomni, de én ellenállok. Nagy nehezen, de sikerül elhúzódnom és a mellkasára teszem a kezemet, hogy tudjam eltolni őt magamtól.
- Komolyan Bradley ez most engem érdekel. Egész életedben egyedül éltél itt, vagy pedig esetleg volt valaki akivel osztoztál, de aztán pofára estél és magad maradtál? - én hülye! Túl lőttem a célon. Szemeiben mintha elpattant volna egy ér mikor meghallja a beszédstílusomat. Arca elsötétül a homlokán pedig megjelennek az első öregedés jelei. Kezemet lelöki a mellkasáról mire megijedek. A takarómat jobban összehúzom a csupasz testemen, de hiába. Pedig megfogadtam már, hogy begogom a számat mert Brad ilyenkor bepipul. Mint most.
A védelmező takarót egy perc alatt lehúzza rólam majd fölém tornyosul. Remegek ugyanis ilyenkor durvább a megszokottabbnál. A nyakamon még mindig ott van a harapás nyoma amit azért kaptam mert nem voltam hajlandó megfordulni szeretkezés közbe. Utálom az anális együttlétet.
Lábaimat összeszorítom, de Ő erősebb nálam. Szétfeszíti és térdét a vaginámhoz nyomja majd pár másodperc múlva hosszú ujjait megérzem a csiklómba. Nem félénk és elnéző. Keményen nyomja belém a másik ujját is is mozgatni kezdi. De mikor észre veszi, hogy semmi reakció nincs az arcomon még ingerültebb lett. Pedig belülről rettenetesen fájt és ordítani lett volna kedvem. Azonban a hetek alatt megtanultam nem mutatni a fájdalmamat mert akkor észre veszi, hogy mennyire gyenge vagyok.
Letámadja az ajkaimat, de nem csókolok vissza. Nyitott szemmel várom azt, hogy hagyja abba. Észreveszi, hogy nem csókolom ezért a nyakamat kezdi el harapdálni. Még mindig semmi reakció.
Valamit elmorog az orra alatt és ujjait kihúzza a vaginámból, hogy utána a farkát tudja belém nyomni. Nem állom meg, hogy ne nyögjek fel. De ahogy a csúcsra juttat, abba a pillanatban egy kósza könnycsepp is hagyja el a szemem a durvasága miatt. És ez az erőszakosság csak azért van, mert mertem kérdezni a magánéletéről.
- Mikor fogod már végre megjegyezni, hogy a magánéletem csak rám tartozik? Édesem tudod, hogy mennyire utálom mikor durván kell veled bánnom, de egyszerűen úgy érzem, hogy imádsz engem felhergelni. - mondja komolyan és kezével erősen szorítja az ajkam, hogy fejemet tudja maga felé fordítani. Fáj ahogy szorítja, mivel ellenkezni akarok de egyszerűen képtelen vagyok elfordítani a fejem mert nem engedi.  Igaza van már túl feltűnően próbálok utána nyomozni. De egyszerűen az agyamra megy, hogy semmi lényeges dolgot nem tudok róla. Mégis hogy éljek így valakivel?
- Ha együtt élünk akkor jó lenne ha egy kicsit is megbíznál bennem! - nyöszörgöm komor arccal. Nem érdekel ha megver. Nekem is vannak dolgaim és nagyon is érdekel, hogy kivel élek együtt. - Brad tudod, hogy imádlak amiért ennyi mindent tettél értem, de ennek érdekében örülnék neki ha te sem lennél velem agresszív mikor kérdek olyan valamit ami esetleg érzékenyen érint, - tudom a tűzzel járok mert lehetséges még az is,hogy nekem támad. És szerintem most közel vagyok hozzá, hogy nekem ugorjon ugyanis még csak rám se néz.
- Pár napja volt szerencsém beszélni az egyetemi professzoraiddal - tereli el a témát és mikor észreveszi a csillogó tekintetemet az arcára egy diadalittas mosoly kúszik. Tudja nagyon jól, hogy az egyetemmel a karjai közt tud tartani. Na vajon miért járhatok még mindig oda? Igen pontosan azért mert Brad kifizetett mindent. Ő olyan az iskolában mint egy igazgató. A tanárok szinte a lábai előtt hevernek. Nekem pedig ez pont elég.
- És mit mondtak? - kérdezem izgatottan és el is felejtem az előbbi erőszakoskodását. Egy másodperc alatt a csípőjére ülök és azt várom, hogy folytassa végre. Brad  egy kicsit feljebb tornázza magát, és a kezeit a derekamra teszi majd simogatni kezdi azt.
- Amiben megállapodtunk. Amíg Te azt csinálod amit én mondok, addig az egyetemmel sem lesz semmi gondod. - kacsint rám mosolyogva. Hogy mennyire utálom, hogy ennyire befolyásol. - De ha ilyen rossz kislány leszel mint ma voltál, akkor nagyon nagy bajban leszel baba. Azonban szerintem ezzel te is tisztában vagy.- teszi még hozzá.
- Úgy imádlak - mondom vigyorogva majd lehajolok, hogy tudjam megcsókolni. Tényleg imádom a magam módján. Lehet, hogy egyszer még bele is szeretek. Bárcsak már most így lenne. Akkor könnyebben menne vele a szex is és nem kellene csak megjátszanom magam. Csak az a baj, hogy most még nem szeretem. Nagyon nem. Kitudja, hogy mikor fog ez változni. Az biztos, hogy hosszú távra kell mellette terveznem szóval meg kell tanulnom az ő szabályai szerint élnem. - Mit szólnál az első közös reggelinkhez mint élettársak? - kérdezem jókedvűen, majd nagy nehezen lemászok róla és a padlóról felveszem a fehér ingét amit nem rég még Ő viselt. Nem zavarja, hogy magamra kapom. Helyette megnyálazza a száját mivel tetszik neki ahogy a tangám kilátszik az ing alól. Ráadásul csak a mellemnél gombolom be így szinte a többi testrészem is látszik. Donna tanított meg, hogy hogyan is öltözködik egy olyan lány aki Bradleyvel jár. A lényeg az, hogy minél kurvásabban nézzek ki. Ezt pedig nem nehéz elérni.
Hajamba túrok majd elindulok ki a szobából. Egy kissé még furán mozgok a házban mivel minden új és tekintetemmel minden zugot megbámulok. Az utolsó lépcsőfokot mikor magam mögött hagyom két kéz ragad a derekamra és a fülemhez hajol.
- Élvezem mikor az én ruháimba pózolsz - suttogja a fülembe Brad és egy puszit nyom rá. Felkacagok és felé fordulok. Kezeimet a nyaka köré kulcsolom és egy lágy puszit nyomok a szája sarkába.
- Tudom, pont ezért hordom - válaszolom majd a következő pillanatban felkap, hogy úgy tudjon megcsókolni. Szenvedélyesen kezdi el falni az ajkaimat és a falnak nyom, hogy tudja a lábaimat a derekára kulcsolni.
- Apa? - hallok meg egy számomra ismeretlen fiú hangot és rögtön abba hagyom a csókolózást. Bradley szinte majdnem elejt ugyanis nem fogja olyan erősen a derekam. Arcába szökkenik a vér ahogy a konyhaajtóban álló szemüveges kölyköt nézi.
- Liam? - néz rá a magas tinédzser srácra Brad majd eltávolodik tőlem.
Mi ez az egész? Ki ez a srác és miért szólította apának az én pasimat? Bradleynek lenne egy Liam nevezetű fia?

6

Először is szeretnék bocsánatot kérni amiért tegnap pár órára leszedtem a részeket és azt írtam h lesz új töri...talán olyan tíz óra után újra tudtátok olvasni a meglévő fejezetek mert visszatettem őket pontosan úgy ahogy voltak :) sajnos az egyik ismerősöm megtalálta a törit és sikeresen elolvasott két részt majd a fejemhez vágta h mennyire ökör vagyok amiért ilyen történetet írok mivel gusztustalan...már megszoktam h mindenki hülyének tart a túl nagy fantáziám miatt, de tegnap fordult elő először velem h a képebe vágta ezt xD na sebaj ez csak jó mert így legalább tudom, hogy a törijeim egyediek, nem sablonosak és nincs több ilyen hangvételű történet a blogspoton. Az írók nagy büszkesége az ha azt mondják rá h egyedi ! szóval nem kell pánikolni ezt a törit fogom tovább folytatni.

Másodszor pedig szeretnék bocsánatot kérni egy személytől aki komizott a kifakadós bejegyzésem alá , - és akinek nem emlékszem sajnos a nevére, mert töröltem azt a posztot :| - szóval sajnálom amiért olyan bunkó stílusban válaszoltam a komidra pedig te csak egyszerűen azt írtad h csalódott vagy. hidd el soha nem szokok lekezelően bánni az olvasóimmal, de mikor te írtál szó szerint levert a víz mert az járt az eszembe, hogy lehet az ismerősöm aki olvasta a blogom, most mindenkinek azt meséli, hogy én titkon írok és milyen hülyeségeket. Remélem olvasod ezt a bejegyzést mert én nagyon restellem a viselkedésem :c

Egy hosszú bla..bla...bla után itt a kövi rész :)

~ Liam Payne ~

- Te Lou kérdezhetek Tőled valami olyat ami már régóta böki a csőrömet, de eddig még soha nem mertem rákérdezni mert féltem, hogy nagyon bepipulsz? - lassan sétálunk a hűvös éjszakai járdákon. Kietlen utakon megyünk ugyanis Louis úgy gondolta, hogy jobb lenne ha nem a forgalmas utcákon mennénk el Harryékhez. Őszintén soha nem szerettem mikor ennyire óvatos volt. Valahogy nem illett rá ez az egész dolog. Louis mindig is hármunk közül a legmenőbb volt, ha lehet így mondani. Merem azt mondani, hogy ha én és Harry nem lennénk akkor Lou a suli legmenőbb tagja lenne. Hatalmas humora van és mindenből viccet űz, még a tanárokból is. Ő az egyetlen aki még akkor sem tudja befogni a száját mikor súlyosan meg van fenyegetve. Ha cikizik egyszerűen nem foglalkozik a sértő megjegyzésekkel. Csak vállat von, tovább áll majd fejhangon elkezd valami totál értelmetlen dolgokról beszélni. És ha ilyen természete van, akkor mégis miért űznek belőle mindig bolondot? Mert Louis a menőség helyett az én és Harry barátságát választotta. Bekerülhetett volna a suli foci csapatába ugyanis eszméletlenül jól bánik a labdával. De ő az ajánlatra csak megcsóválta a fejét. Ha valaki bekerül a suli focicsapatába akkor minden egyes áldott nap edzenie kell, nyáron pedig két hónapot edzőtáborban kell töltenie. A szíve szerint szeretett volna csatlakozni, de mivel én és Harry bénák vagyunk szinte az összes sportban, ezért inkább ő sem állt be. Meg aztán nem is bírta a csapat tagjait ugyanis Ő azok a suliban akik a legtöbbet cikiznek. Végül Louis nem adta fel a focista álmait, hanem beiratkozott a városi csapathoz ahova hetente kétszer eljár edzeni és havonta játszanak más várasokkal, ahol persze Lou mindig tarol. Ha nagyon rajta lenne a dolgon akár még híres focista is válhatna belőle.  Neki fontosabb a mi barátságunk mint a saját jövője. Vannak napok mikor magába fordul és olyankor egy teljes másik oldalát ismerhetjük meg. Mint például most. Utálok kerülőúton menni Hazzáékhoz, de mivel Louist egyszer éjszaka egy csapat fiatal elverte a nyílt úton, azóta ha éjjel megyünk valahova mindig kiválassza azt az útvonalat ahol a legkevesebb ember közlekedik. Soha nem értettem, hogy hogyan lehetett bántani ok nélkül egy olyan srácot mint Ő. Pedig tuti, hogy semmit nem csinált, de a suhancoknak mégis az útjukba volt és csak úgy megverték. Emlékszem rá, hogy akkor sem mutatta a fájdalmát és Jaynek csak nagy nehezen sikerült kiszednie belőle, hogy mi is történt pontosan. Azóta kerüli az erőszakot és mikor a suliban is úgy érzi, hogy verekedésnek nézünk elébe, Ő az aki a pólónknál fogva húz hátra minket, hogy megakadályozza azt, hogy a menők elnáspángoljanak minket Harryvel. Egy szóval csodálom Louist. Minden szempontból és örülök neki, hogy a legjobb barátomnak mondhatom.
- Most totál tele lett a gatyám miattad. Haver megrémisztesz ezzel a kérdéseddel. - fordítja felém egy kicsit a fejét Louis és arcán tényleg félelem tükröződik. Pedig azt sem tudja, hogy mit akarok tőle kérdezni. Magamba jót mosolygok rajta. Állítólag jól rá tudom hozni az emberekre a frászt a titkolózásaimmal.
- Na, de kérdezhetek olyan dolgot amiről eddig még soha nem is beszéltünk? Mármint ilyen témáról még soha nem beszéltünk. -egészítem ki magam.
Louis a homlokát összeráncolja és elkezdi a tekintetemet kémlelni. Hülyén fogalmazok az biztos. Hisz mindent tudunk egymásról és ezáltal mindent el merünk mondani egymásnak. Azonban mégis van olyan téma ami eddig háttérbe szorult. Még pedig a csajok!
- Mibe keveredtél ember? - kérdezi egy szinttel magasabb hangon. - Ha drogcsempésznek álltál közlöm veled, hogy nem hozlak ki a dutyiból ha elkapnak. - mondja sajnálkozva majd elneveti magát a hülyeségén. Én mint drogcsempész? Még csak el sem lehet képzelni. Na jó az lesz a legjobb ha minél előbb megkérdem tőle azt amire igazából kíváncsi is vagyok, mert a végén még azt fogja képzelni róla, hogy egy körözött gyilkos vagyok és most arra akarom megkérni, hogy bujtasson el a rendőrök elől. Louisnál semmit nem lehet tudni. Az ő agytekervényei máshogy dolgozna mint egy átlag emberé. Hát igen Louis nem az átlagosságáról híres.
- Neked tetszik Gemma, igaz? - kérdezem meg levegővétel nélkül. Szemeimet teljesen összeszűkítem és úgy várom azt, hogy Louis felrobbanjon. Szemeimet már szinte becsukom, az alsó ajkamat harapdálom és várok. Várok arra, hogy Louis még a ruháimat és leordítja rólam amiért ilyet mertem kérdezni.
Akár ki mit gondol, szerintem jót sejtek. Igen, sejtem azt, hogy barátomnak titkon nagyon is bejön Harry nővére. Louis annyira könnyen kifürkészhető és ha jobban oda figyelünk akkor lehet látni a jeleket is. Amúgy is nem tudja letagadni azt, hogy nem az Ő képeit nézegette. Megismerem Gemmát és Louis gépében a lány képei voltak. Már csak az a kérdés, hogy ehhez az egészhez mit szól Harry. Gondolom nem nagyon tetszik neki az a tény, hogy a legjobb barátja a nővériért van oda.
- Milyen Gemma? - kérdezi alig hallható hangon. Nem néz rám hanem a cipőjét bámulja. Megállok és kezemet a mellkasom előtt keresztezem majd küldök felé egy rossz álló pillantást. Utálom mikor a hülyét teteti. Mintha annyi Gemma ismerősünk lenne.
- A legjobb barátod nővére! - ha játszani akar hát játszunk.
- De hisz neked nincs is testvéred. - válaszolja aranyosan. A pumpa pedig kezd felmenni bennem. Ennyire hülyére vesz? Nincs kedvem most az idétlen vicceihez. Ez nagyon is komoly dolog. Ez legalább nem valami unalmas téma amin már ezerszer átrágtuk magunkat.
- A másik legjobb barátod nővére - javítom ki magam és így most már végre nem tud hülyeséget mondani. Ugyanis csak két legjobb barátja van. Én és Harry és mivel nekem nincs nővérem, így csak a fürtös maradt. - Tudod a lány akinek világosbarna haja van, egy évvel idősebb tőled, egyetemre jár, és a hivatalos neve Gemma Anne Styles...
- És aki Ashton Fletcherrel jár. - teszi hozzá szomorúan Louis mire nekem rögtön leesik. Tényleg Gemmának van pasija méghozzá a velünk egy osztályba járó Ashton aki a sulibandában dobos. A kis buzi gyerek. Akarom mondani nem is buzi mivel akkor nem lehetne barátnője. - Liam a szerelmet nem lehet elrejteni, de mikor csak az egyik fél érez így a másik iránt akkor bele kell törődnünk. Ez van. Számomra nincs esély Gemnél és én ezt próbálom is elfogadni. - tárja szét a kezét megsemmisülten majd ismét elindul. Szinte futnom kell, hogy tudjam utol érni.
- De Louis...- kezdem el mondani lihegve, de ismét közbe szól.
- Menjünk Harryhez mert így még reggelre sem érünk oda. - mondja lehangoltan. Azt hiszem most már értem, hogy miért örül mindig mikor Harryékhez megyünk. Louis állapota rosszabb mint hittem. Ő neki nem csak tetszik Gemma, hanem fülig szerelmes a lányba.
Harryék házához nem sokkal tíz óra után érkeztünk meg, de hiába könnyebbültünk meg, hogy végre pihenhetünk egy jót, zárt kapu fogadott és a házban is koromsötét volt. Ami annyit jelentett, hogy mindenki aludt már. És mi Louval nem vagyunk olyan szívtelenek, hogy felébresszük az egész házat.
De mivel én nem mehetek haza, Louis pedig mindenáron Gemmát akarja látni ezért megint használnom kellett az agyamat. Az útról felvettem egy apró kavicsot majd egyenesen Harry szobájának az ablakát céloztam meg végül pedig az üvegnek dobtam. A kavics zajára tuti, hogy fel fog ébredni és akkor kinyitja az ajtót. Ráadásul Lou is vette a lapot mert másodpercekkel később fény villant Haz szobájában, majd maga a személy is megjelent az ablakban totál álmos fejjel.
- Ti meg mi a francért dobáljátok az ablakomat? Ha anya meglátja, hogy mit csináltok lesikáltatja veletek a foltokat amiket a kavicsok hagytak az ablakon. - ó igen, Anne tisztaságmániás. Pont úgy mint a fia. Harry fiú létére rendmániás.
- Nem lenne jobb ha eszt később beszélnénk meg mikor mind a hárman a szobádban vagyunk és alváshoz készülődünk? - kérdezte Louis dideregve. Hát meg kell vallani egy kicsit tényleg hideg volt már ide kint.
- Itt akartok aludni? Én ezt miért csak most tudom meg? - kérdezi Harry sértődötten. Tényleg jobb lett volna szólni neki, hogy mire készülünk, vagyis inkább készülök. Az apámat hibáztassa ne engem. Eszembe sem jutott volna eljönni otthonról.
- Mond csak Harry nem akarsz beengedni? - kérdezem most már én is fázva. Az említett megforgassa a szemeit, göndör hajába túr és lentről hallom, hogy mekkorát sóhajt. Az ablaka egyik szárnyát becsukja, és mikor azon van, hogy a másikkal is elvégezze ugyan ezt a műveletet még felszólok utoljára. - Ha kérhetném egy kicsit csipkedd magad mert pár perc és még a farkam is az aszfaltra fagy. - teszem hozzá. A mellettem álló Louis elkezd röhögni, de úgy hogy szerintem az egész utca felébred a hangjára.
Harry jó hosszú percekkel jelenik meg a bejárati ajtóban. Csak egy alsónadrágot és egy fehér felsőt visel pizsama gyanánt. Göndör haja a szokottnál is kócosabban pihen a fején. Arca pedig arról árulkodik, hogy nagyon mélyen aludt.
Gyorsan kifut, hogy tudja a kaput kinyitni, majd velünk együtt rohan vissza egyenesen a szobájába és dől vissza az ágyába, de úgy, hogy tudjon ránk nézni.
- Most pedig magyarázatot követelek, hogy miért törtetek rám és zavartatok meg a legmélyebb álmomban. - követeli és zöld szemeivel hol rám, hol pedig Loura néz.
- Mit álmodtál Hazzus? Talán azt, hogy velem aludtál egy ágyban? - húzogatja fel-le a szemöldökét Louis, de mikor kap Harrytől egy csúnya nézést csak megköszörüli a torkát. - Izé, én is kíváncsi lennék Liam arra, hogy miért akartál ennyire a mi kis Hazza babánknál aludni. - kérdezi és most ketten néznek rám egyszerre.
- Összevesztem az apámmal. - válaszolom egyszerűen és elkezdem a padlón heverő matracomat igazgatni.
- Megint? - kérdezi Harry és Louis egyszerre aztán felnevetnek azon, hogy egyszerre kérdezték ugyan azt. Végül Harry kérdez tovább.
- Lassan már könyvet lehet írni a veszekedéseitekből. - mondja egyhangúan Harry és nyakig betakarja magát. Igaza van. Nincs olyan nap mikor nem veszekednék az apámmal. Néha kezdem irigyelni az anyámat, hogy csak úgy lelépett. Apa mellett tényleg nem lehet kibírni ép ésszel.
- Mintha én tehetnék róla. - mondom mérgesen.
- Ma mi volt az a dolog amin olyan csúnyán összevesztetek, hogy hozzám menekültél, - amit nem bánok ugyanis imádom mikor itt alszotok, csak azért jobb lenne ha előtte inkább szólnál, hogy tudjak felkészülni. - Harry mindig is élvezte azt mikor foglalkozhat más magánéletével. És valamikor még egész jó tanácsai is voltak.
- Fejemhez vágta azt, hogy állandóan otthon ülök és, hogy nincsenek barátaim. - mesélem duzzogva.
- Akkor én mi vagyok? Kecske? - kérdezi felháborodva Louis mire én hozzá vágok egy párnát. Harry nevet és én sem állom meg, hogy nevessek. - Ezt nem lehet ép ésszel bírni. Most halálra sértettél Liam. Szóval úgy döntöttem, hogy elvonulok és megnézem azt, hogy Anne néni csinált e nekem kakaót. - tápászkodik ki az ágyából Louis vigyorogva és mielőtt akár mit tudnék szólni kimegy a szobából. Miért van olyan érzésem, hogy titkon abban reménykedik, hogy találkozik Gemmáva? És mi van akkor ha találkoznak is? Erre én kíváncsi vagyok.
- Asszem én is szomjas vagyok - közlöm Harryvel a tényt és amilyen gyorsan csak tudok én is Louis után megyek.
Nesztelen léptekkel megyek le a lépcsőn és a konyháig meg sem állok. Mint ahogy sejtettem Louis az egyik széken ül és a telefonját nyomkodja. Leül a vele szemközt álló székre és csak bámulom őt. Azonban ő az aki megszólít.
- Liam, Te hogy csinálod, hogy nem gondolsz állandóan Bethanyra? - pillant fel rám. A Bethany név hallatán rögtön verejtékezni kezd a tenyerem, a hasam görcsbe rándul és elkezdek a széken mozogni.
Bethany Noel vagyis a lány akibe négy éve totál bele vagyok esve. És a lány akivel négy éve nem tudtam normálisan beszélni. Még csak köszönni sem tudok neki mert akár hányszor meglátom berezelek és inkább elfutok. Egyszer próbáltam vele beszélgetni, de akkor is nyökögni tudtam csak, Ő pedig képen nevetett és tovább állt. Ami pedig a legszörnyűbb, hogy szerencsétlenségemre Ő a suli egyik legmenőbb csaja, szóval semmi esélyem nincs nála. Mindig menő srácokkal jár, engem pedig élvezettel nevet ki. Tudom hülye vagyok, hogy egy olyan lány iránt epekedek aki még csak figyelembe sem vesz, de egyszerűen szeretem. Akár mire képes lennék csak azért, hogy az én barátnőm legyen.
- Hogy jön ide most Bethany? - tetetem a hülyét pedig Louis és Harry is nagyon jól tudja, hogy hogyan érzek a lány iránt.
- Szereted, de mégis ép ésszel el tudod viselni, hogy pasija van aki nem Te vagy. - magyarázza Louis szomorúan.
- Esküszöm Te nagyon reménytelen vagy most. Hahó Lou, Gemma Harry nővére. Nem gondoltál még arra, hogy mit szólna ha rájönne? - szerintem kitörne a harmadik világháború. Harry nagyon kemény öcs.
- Nem, nem gondoltam rá ugyanis pontosan úgy mint te, beletörődtem abba, hogy Gemma soha nem lehet az enyém. Szerintem mi ketten szingliként fogunk meghalni. - hisztizik mint egy kislány majd feláll és magamra hagy a gondolataimmal.
Lehet igaza van. Bethany soha nem fog velem járni, és vele sem fog soha Gemma összejönni. Erről ennyit...